Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
menti fel a kevieket, a másikban a Magyarország és Szerbia közti kereske337 delem számára árumegállítójogot biztosít Keve civitasnak. Kisebb kiváltságleveleket nem említve lényeges Albert 1430. február 24-i privilégiuma, a- melyben megerősíti a kévéi, skronoveczi és bálványosi polgárok, vendégek, népek és lakosok vámmentességi és bíráskodási kiváltságait, azaz csak sa. . , 330 jat bírójuk Ítélkezhet felettük. Ezek a kiváltságok sejtetni engedik, hogy az aldunai Keve város és a hozzá tartozó két falu lakossága főként a Balkánnal való kereskedelemből élt meg, de azt is, hogy a magyar királyok a fontos stratégiai helyzetű települést minden módon támogatták. A török támadások azonban itt közbeszóltak. l.Ulászló 1440. augusztus 20-án kibocsátott oklevelében a török elől menekülő és az ország különböző részén megforduló keveiek felett a bírásko339 dást magának tartotta fel, majd október lO-én adta ki a már idézett letelepedésre vonatkozó privilégiumait. Ez alátámasztja azt a Skariczánál is megőrzött hagyományt, hogy a menekülő keveiek először a Budától északra fekvő szentendrei (akkor váci) szigetre, a visegrádi királyi várral szemben te340 lepedtek meg, és csak utóbb költöztek át a Csepel-szigetre. Ezt az is alátámasztja, hogy menekült bolgárokat, azaz szintén orthodox keresztényeket, Zsigmond király ugyancsak a szentendrei szigeten telepített le, kivált341 ' ságlevelük 1428-ból kelt, azaz egyidős Keve városéval. így a kévéi rácok valószínűleg 1440-ben menekültek először a szentendrei szigetre, és onnan az év vége felé a C eepel-szigetre. Lehetséges, hogy a régi Keve város és az új Kiskeve közt a kapcsolat egyelőre nem szűnt meg. 1453-ban ugyanis V.László király Keve civitas bírája kérésére erősíti meg a város kiváltságait, és a vámmentességi privilégium , . , , 342 megtartását külön meghagyja Brankovic G-yörgy rác despotanak. 1455-ben viszont S zentábrahámtelke, másként Kiskevi nevű Csepel-szigeti királyi faluban (villa) lakó rácoknak erősíti meg a kiváltságaikat, és meghagyja ezek megtartását a Csepel-sziget királyi ispánjainak, míg a rácok visszatérhetnek Kövin civitasba, ahonnan a töröktől félve költöztek el. Említi a faluval szemben a Dunában 343 lévő révet is. Ugyanaznap azonban Kövin város bírája Márton, valamint György és Barrabás kérésére a város adómentességi kiváltságát erősíti meg. Zsigmond volt főkancellárja és György rác despota tanúskodott a kiváltság meglétéről. Ebben arról is van szó, ha a töröktől félve elmenekülnének, vagy ha visszaköltöznek.^44 A rác despota szerepe, a bírónak Kövin város, azaz az aldunai település fejeként való említése, az el- és visszaköltözésre vonatkozó utalások azt mutatják, hogy a Szentábrahámtelkére való költözést még senki nem tekintette véglegesnek, és azt, hogy a lakosság egy része valószínűleg még a helyén maradt. Kövin valóban még mindig fontos támoszpont- ja volt a török ellen harcoló magyar csapatoknak, Hunyadi János főkapitány 49
