Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
A távolsági fuvarok nagyon sokba kerültek, a bor árának 25 *£-át is felemésztették. A hegyaljai borszállítások elsősorban a felvidéki városokon át Lengyelországba irányultak. Az 1609. évi XLI1. te. megtiltotta ugyan a magyar állampolgárok lengyelországi borkivitelét - a királyi hormincadosok védelmére - ezt azonban nem tartották be. Kassa, Bártfa, Lőcse, Eperjes stb. városoknak nagy szőlőbirtoka volt a Hegyalján, főleg Tállyán, Abaújszántón, Mezőzomboron, Mádon, Erdőbényén, és mivel a XVIII. század során igyekeztek kezükbe venni a Lengyelországba irányuló kereskedelmet is, így a termelői haszon mellé a kereskedelem; ' 1 13 5 bői eredő hasznot is megszerezték. A mezővárosok lakói, de a földesurak is gyakran panaszkodtak az értékesítési nehézségek miatt; " ... A rOsz idő miá az kereskedőknek hirit sem látni ez idén ... boraim az nyakamon vágynak." A lengyel borkereskedők maguk fogadtak hosszú fuvarra ökrös szekereket, melyek jobban bírták a nehezebb utakat, csak lassabbak voltak, mint a lovasfogatok. 1681-ben Szirmay András Erdőbényéről Eperjesre szállított 13 hórdó bö13 7 ráért 26 német (rajnai) forintot fizetett ki fuvarbér címén. A számadásokban nagyon sok adat van olyan rövidebb fuvarokra, mikor egyik mezővárosból a másikba, egyik határban lévő szőlőből, pincéből a másik városban lévő házig kellett a bort hazavinni. 1755-ben a termés le13 8 hozása Erdőbényéről Olaszliszkára 1 magyar forint 6 dénárba került. 1766-ban Liszkáról az Előhegy Szőlőből Sárospatakra történő borszállítás bére 3 forint 20 dénár volt, de amikor 1769-ben a bor, vagy must beszállítása mellett a törkölyt is haza kellett vinni a gazdának, már 4 forint 139 80 dénárt fizetett fuvarköltséget. 1783-ban Szirmay Antal szőlőbirtokosnak Mádról Sátoraljaújhelybe 11 hor140 do borának beszállíttatása ÍO Rforint 27 krajcárba került. Van adat arra is, hogy karavánban szállítottak bort Lengyelországba, így biztonságosabb volt az út és nagy mennyiség került egyszerre a vállalkozó pincéjébe. így volt 1736-ban, mikor a nagydomásai "furmányosok" Jankó Mihály vezetésével vállalták egy lengyel kereskedő Tállyán vásárolt borainak Duklára történő szállítását. A megállapodásból kitűnik, hogy a Hegyaljáról Dukláig hordónként 8 máriást fizettek általában, Eperjesről Duk- láig pedig 4 máriást. A kereskedő, akinek sürgős volt a szállítmány Duklára érkezése, a Szent Mihály nap után történő nehéz útra 11 máriást Ígért a fuvarosoknak hordónként. A fuvarozók le is szállítottak 279 hordó és egy átalagot, melyért 633 forint 70 dénárt kaptak, a megállapodás szerint azonban 356 hordó bort kellett volna szállítani, ezért a kereskedő nem fi141 zet addig többet, míg a fentmaradó hordók meg nem érkeznek. XXX 219
