Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Bogár Károly: A miskolci csata és jelentősége a Tanácsköztársaság harcaiban

9. munkásezredre. A Sajószentpétemél megtámadott 32. ezred a túlerő elől a hegyekbe tért ki, és visszavonult Miskolc felé. Az erdős terepen a gyalogsági kötelékek elvesztették egymással a kapcsolatot úgy, hogy estére ennek az ezrednek már csak két százada volt használható. Az ellenség azonban északon nem tudott gyorsabban előrenyomulni a hegyes terep miatt. Innen tehát nem fenyegette közvetlen veszély Miskolcot. Annál inkább kelet felől. A Felsőzsolca környékén május 23-án reggel megindult támadást az I. hadosztály biztosító egységei nem tudták feltartóztatni, és kemény harcok közepette kénytelenek voltak a város keleti szegélyéig visszavonulni.

Ekkor azonban a hadosztály-parancsnokság a harcba bevetetette a miskolci tartalékot, a derék 8. és 9. munkásezredet, a 12-es pán cél vonatot. Az ellentámadásból rendkívül súlyos harcok fejlődtek ki. A román hadsereg pihent ezredével nehéz volt megküzdeni. A vörös postás zászlóaljat — különösen a 2. századot — megtizedelte az ellenség. Onga és Gesztely községben többnyire álmukban lepték meg a postásokat a románok és a cseh légionáriusok, s a foglyul ejtett vöröskatonákat kegyetlenül megcsonkították és kivégezték. Az ongai temetőben 52 vöröskatona sírja található. Szünet nélkül dörögtek az ágyúk, kelepeltek a géppuskák, a 12-es páncélvonat betört az ellenség soraiba és kemény harcban állt a román 81. királyi gyalogezreddel, s Kemely-pusztánál majdnem megsemmisítette a román gyalogezredet, amely csak igen kis töredékben tudott visszavonulni. Közben román repülőgép ismét bombázta Miskolcot; a bombázásnak 5 halottja és 8 súlyos sebesültje volt.16

A második miskolci csatában a merészség és hősiesség mellett már megmutatkoztak a Vörös Hadsereg kiképzési és szervezetbeli hiányosságai, a „volt tisztekkel” szembeni túlzott bizalom következményei. Landler Jenőnek a Vörös Újság riporterének adott nyilatkozata is erre enged következtetni: „Én azt hiszem, hogy azoknak a volt tiszteknek, akik szolgálatunkban állnak, megbízhatóságukban kételkedni nem szabad.”17 A tények ennek már akkor ellentmondtak; amikor például a helyzet válságos lett, a III. hadtest vezérkari főnöke, Julier alezredes el akarta rendelni a visszavonulást és Miskolc kiürítését. Mikor azonban elhatározását távbeszélőn jelentette a hadsereg parancsnokságának, Stromfeld Aurél megtagadta hozzájárulását a város kiürítéséhez. A hadtestparancsnokság távirata a 10. dandárparancsnokságnak: „Miskolcot nem szabad elvesztenünk, átmeneti kiürítése esetén visszafoglalására minden erőnket latba kell vetni”.18

A május 23-án három irányból indított cseh, román ellentámadást a Vörös Hadsereg elhárította, majd május 24-én este 9 órakor a Landler hadtest jelentette: „az ellenségnek Miskolc visszafoglalására irányuló koncentrikus támadása véglegesen visszavertnek tekinthető, ellenség az est beálltával a Bábonytól délre levő magaslatról visszavonulását megkezdte. A 12. páncéívonat jelentése szerint az ellenséges osztagok Sajóecseg és Sajószent- péteren át visszavonultak”.19 „Nemcsak a budapesti proletariátus vette ki részét a hősies küzdelemből, hanem különös dicsérettel és elragadtatással kell megemlékeznem a 10. dandárról, melynek kötelékében a budapesti proletárokon kívül nagyrészt szabolcsi, ung megyei, kassai és diósgyőri proletárok is küzdöttek. Ugyancsak a legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznem a Székely géppuskás különítmény és a Székely ütegek er- délyrészi proletárjairól. A budapesti proletariátus mellett a siker oroszlánrésze ezeknek a proletároknak köszönhető. Külön fejezetet érdemelnek a 12.4. és 11. számú páncélvonatok, amelyeknek katonái és parancsnokai egyaránt a legnagyobb teljesítményt végezték, amiért a Tanácsköztársaság háláját teljes mértékben kiérdemelték. Ugyancsak nem hagyhatom szó nélkül a miskolci és diósgyőri munkásságot, különösen a miskolci vasutasokat, akik akkor, amikor veszély volt, egyetlen hívó szóra szinte pillanatok alatt fegyvert ragadtak és odaálltak a küzdők sorába”20 — szól Landler Jenő Vörös Újságnak adott nyilatkozata. 24-én az 1. hadosztálytól 491 beteget és 110 sebesültet szállitottak el. Miskolc visszafoglalásával 300 fogoly és több mint 35 gépfegyver került a Vörös Hadsereg kezébe.

203