Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig
Kornél, Goldmark Károly, Nikolits Sándor, Sipos Antal, Michalovits Ödön, Zichy Géza, Bertha Sándor és más szerzők művei találhatók.9 Lányi Ernő országos hírét tovább szélesítették nagyszerű férfikari művei, amelyeket szerte az országban énekeltek. Jól választott tehát a városi vezetés, amikor új intézménye számára ismert, országos hírű tekintélyt biztosított. Lányi Ernő 1901. november 12-én hangverseny keretében is bemutatkozott Miskolc közönségének. A hangversenyen megjelent: Soltész Nagy Kálmán polgármester, akinek 23 évig tartó érdemes munkássága befejezését jelentette a városi zeneiskola megalapítása. Az új zeneiskolai igazgató bemutatkozása a Daláregylet hangversenyén történt. Az, hogy éppen ezt a körülményt választotta az új igazgató, nem volt véletlen. Jelezte elkötelezettségét a kórusmozgalommal és szép gesztus kívánt lenni a város egyik legrégibb és igen becsült egyesülete, a Daláregylet iránt. A hangversenyt a helyi lapok melegen méltatták. Lányi Ernő neve felment bennünket, hogy művészetéről szóljunk, írták, de nem ment fel attól, hogy az elismerés virágait ne nyújtsuk a koszorús szerzőnek.10 A zeneiskola létrejötte és az országos hírű igazgató szerepe döntő volt Miskolc kulturális életében. Az igazgató kitűnő zongoraművész is volt, a zeneiskolai tanárok a zenei élet állandó tényezői lettek. Lehetővé vált vonósok nevelése, amely a további célok miatt alapvető jelentőséget nyert. A zenei élet egyéb tényezői a századforduló Miskolcán a) A Miskolci Daláregylet Az énekkar a XIX. század utolsó harmadában, 1858-ban alakult. Jeligéje hirdette: „Szabadságot, hazát — a dal tanít szeretni.” Miskolc büszke volt erre az énekkarra. Mindez kitűnik abból, hogy az elnöki tisztet a polgármester: Soltész Nagy Kálmán látta el. A Daláregylet működése szinte közügy volt. Nemegyszer hírlapi jelentésben tájékoztatta a „karigazgató” a város társadalmát az énekkar létszámbeli állapotáról, esetleges ebbeli gondjairól, műsorkészletének bővüléséről, szerepléseikről.11 Az 1879-es jelentés szerint az énekkar létszáma 22 fő volt és abban az évben a következő új műveket tanulták meg: Wuschnigg: Faluvégén kurta korcsma, Rieger: Ki a gonddal, Huber: Nemzeti zászló, Mendelssohn: A művészethez, Engesszer: A dal, Mosonyi: Ébresztő, Erkel: Ajkáról loptam csókot, Zimay: Mi riasztja a magyart. A tájékoztatást Papp Dezső karigazgató tette közé. A Daláregylet évenkint „műsoros estélyeket” rendezett a Stőgermayer szálloda nagytermében, ezzel tette színesebbé a város kulturális életét.12 A kor szokása szerint lelkesen és eredményesen vett részt az akkoriban rendezett országos dalosversenyeken. 1882-ben országos 3. helyezést értek el, 1884-ben ők rendezték az Országos VII. Dalárünnepélyt13, 1886-ban Pécset aranyérmet nyertek, 1889- ben Szegeden 2. díjat, 1901-ben Kassán 1. díjat14 Lányi Ernő, a kiváló kórusvezető és zeneszerző felismerte az egyesületben rejlő lehetőséget és a segítőtársakat. Átvette az énekkar vezetését, hagyományt teremtve a zeneiskola igazgatói számára és 1905-ben Szombathelyen ismét aranyérmet nyertek. b) A Közművelődési és Múzeum Egyesület A zeneiskola megalapítása idején Miskolc a tiszáninneni Magyarország fő kereskedő városa.1 s Lüktető, gyorsan fejlődő voltát jelzi lakossága számának gyors emelkedése. 1890- ben 30 440-en lakták, a századfordulón már 41 075, 1910-ben pedig már 51 459. Ezekben az években vált városiassá. Csatornázták, gázgyárat építettek, elindult az első villamos, bankok épültek, és virágzott az ipara. A századforduló első éveiben a munkás117
