Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig
és majd mint látni fogjuk, a Vasgyárban operaelőadást hoz létre. Egyesületi tevékenységét azzal kezdte, hogy újból életre keltette az egyesületi vonószenekart. Törekvések Miskolc észak-magyarországi kultúrközpont szerepéért Miskolc gazdasági helyzeténél fogva és lakossága számarányánál fogva hivatott volt arra, hogy az ország északi részének kultúrközpontja legyen. Az egyesületben dolgozó polgárok felismerték ezt a szerepet. Balogh Bertalan, mint az egyesület főtitkára, már 1905-ben átlátta a közművelődési munkában, hogy eredményt csak tervszerű, egyesített munkával érhetnek el. A köz- művelődésre vonatkozó elképzeléseit a Magyar Nemzeti Közművelődés című könyvében ki is fejtette. Gondolatait a Felső-magyarországi Közművelődési Egyesületek 1906. augusztus 28-án Csorba-tón tartott közgyűlésén is elmondta. A jelenlevő tagegyesületeknek javasolta Észak-Magyarország Közművelődési Egyesület megalapítását. A Borsod- Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület 1906 tavaszán felhívást intézett az ország közművelődési egyesületeihez, és e felhívásban országos kongresszus összehívását javasolták. Átiratukra 30 egyesület válaszolt. Javaslatukat eljuttatták a kultuszkormányzathoz és Apponyi Albert figyelemre méltónak tartotta. A közművelődési munkában Miskolc tehát vezető szerephez jutott. A másik lépcsőt a képzőművészet jelentette. Balogh Bertalan már említett munkájában javasolta: az irodalmi, művészeti, zenei kultúra decentralizált fejlesztését, művészeti előadások tartását, művészeti vándorkiállítások rendezését. Az egész országot művészeti kerületre kívánta felosztani és a vándorkiállításokat úgy megszervezni, hogy minden kerület kétévenként kapjon tárlatot. A kiállítások céljául a műízlés fejlesztését és másodsorban a művásárlást jelölte meg. Elképzeléseinek gyakorlati megvalósítása érdekében vázolta az első kiállítási körzetet (Eger, Gyöngyös, Miskolc, Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely). A vándorkiállítást 1906—1907, és 1910-ben meg is rendezték. Neves művészek juttatták kifejezésre, milyen jelentős eredménynek tartják a vándortárlatot, és mennyire értékelik Balogh Bertalan tevékenységét. A közművelődésről szóló könyvében javasolt tennivalókat a zeneművészet fejlesztésére és elterjesztésére is. Az ifjúság számára olcsó hangversenyek tartását, és a vándorhangversenyek gondolatát is említi. A zeneiskola megerősödésével, jó képességű, művészi készültségű tanárok idekerülé- sével az a terv is egyre közelebb került a megvalósításhoz. Az alapkövei már Lányi Ernő idejében lerakodtak, hiszen az egyesület keretében többször járt Kassán, Eperjesen hangversenyezni. A megkezdett munkát kívánták most az új igazgatóval kiteljesíteni. A zeneiskola új igazgatója 1910. február elején tartotta bemutatkozó hangversenyét, ezen az országos hírű Szent-Gály Gyulán kívül hallhatta a miskolci közönség az új zeneiskolai tanárokat is: Halmay Irma zongoraművésznőt, Loschdorfer Nándor hegedű- művészt, az Operaház volt elsőhegedűsét, és Schack Malvin énekművészt. A hangversenyen közreműködött az újjászervezett egyesületi vonószenekar, megerősítve a 65. gyalogezred zenekarával. Bemutatásra került az új igazgató, Szent-Gály: Andante és Scherzo című zenekari műve, Grieg: Utolsó tavasz, Szent-Gály: Dal szöveg nélkül, Elégia, Szent- Gály Gyula: Diadal induló.36 Miskolc közönsége örömmel fogadta a zeneszerző igazgató és kitűnő karmester bemutatkozását. Az új igazgató jó érzékű művészetpolitikus volt. Noha nemrégen került a városba, hamar felmérte a lehetőségeket és a Balogh által hangoztatott elvek megvalósításának szükségességét. 1910 szeptemberében már cikket ír a miskolci sajtóban: Filharmonikus zenekar Miskolcon címmel. Meggyőződéssel fejtegette egy ilyen zenekar létre123
