Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kovács Ernő: Szentsimon község gazdasági-társadalmi viszonyainak fejlődése 1920-1950 között
Ezek szerint a gyáripari munkásság száma nem egészen 30 év alatt négyszeresére emelkedett, ugyanakkor a paraszti gazdaságokban dolgozók száma csaknem felére csökkent, ennél nagyobb arányú a csökkenés az egyéb foglalkozású kategóriákban. Az egyéb foglalkozású kategóriába soroltam a nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozókat (1945 előtt), a kisiparosokat, kiskereskedőket, valamint az alkalmazottakat. Ezen belül a számarányokat tekintve a nagyüzemi gazdaságokban dolgozó gazdasági cselédek száma volt a legjelentősebb. Ezek csökkenése is a gyáripari munkások számát növelte, mert nagyobb részük már a háború alatt, de különösen a felszabadulás után gyári munkás lett. Kisebb részük pedig a földreform során kapott birtok alapján újgazdaként a parasztság soraiba került. A fentebb ismertetett statisztikai adatok a keresőképes dolgozókra vonatkoztak, de még markánsabban mutatja be a valós helyzetet, ha össze. Ezek szerint: az összlakosság adatait hasonlítjuk 1. Az iparból élő lakosság: 1920 198 fő 100,0% 1930 404 fő 204,04% 1949 586 fő 295,9% 2. A saját birtokából élő földműves lakosság: 1920 503 fő 100,0% 1930 431 fő 85,6% 1949 302 fő 60,0% így megállapítható, hogy 1920 és 1949 között az iparból élő lakosság átlagos növekedése 99,9%-os. Ezzel szemben a saját földjéből élő lakosság ugyanebben az időszakban átlagosan 18,2%-kal csökkent. Politikai viszonyok 1945-50-ig A felszabadulás után a politikai élet megindulásáról jórészt csupán a visszaemlékezésekből nyerhetünk tájékoztatást. Valamennyi visszaemlékezés meglehetős egyértelműséggel beszél erről. A Kommunista Párt első vezetői Voda Ábel, Ritter József, Bellér Kálmán, Kiss Géza, Füle László voltak. A Szociáldemokrata Párt vezetői között találjuk Balyi Zoltánt, Városi Gyulát, Varga József Gábort, Belányi Zoltánt. A Kisgazda Párt felszabadulás utáni titkára Kovács Béla felső volt. A nevek vizsgálata után, summásan a pártok tömegbázisára utalva, megállapíthatjuk, hogy a MKP tagsága zömmel betanított és segédmunkásokból, a SZDP-é szakmunkásokból, a FKP-é pedig a parasztság soraiból verbuválódott. Volt viszont példa arra is, hogy a középparaszti kategóriából került egy-két személy a MKP tagjai közé. Az említettek közül különösen ki kell emelni Voda Ábelt, aki már akkor régi mozgalmi múltra tekintett vissza. 1877-ben született, 19 éves korában mozdonyvezetőként dolgozott az ózdi gyárban. 1910-ben Budapestre költözött, és az I. világháború alatt szervezett munkás volt. A Csepeli Lőszergyárban dolgozott, amikor a Tanácsköztársaságot kikiáltották. Részt vett a Tanácsköztársaság honvédő harcokban, s a leverése után üldöztetés volt osztályrésze, végül kitoloncolták Budapestről. Ekkor költözött Szentsimonba, rokonaihoz. A felszabadulást követő első napokban már a Kommunista Párt szervezésén munkálkodik. Ő lesz a pártszervezet elnöke, és az is marad a két munkáspárt egyesüléséig. Az egyesülés után is tagja maradt a vezetőségnek. Sokirányú politikai munkát végzett a pártszervezéstől a termelőszövetkezet megszerve11 Levéltári Évkönyv I. 161
