Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - VASS ELŐD: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban (1565-1689)
A Szigetvári szandzsák területe 1579-ben a Dráva folyó északi partján, átlagosan 35 km széles sávban, Nagyharsánytól egészen a Csáktornya és Muraszombat körüli falvakig terjedt. Az utóbbi két helység között fekvő falvak Stájerország határán a német nyelvterület peremét is elérték. 18 A Szigetvári szandzsákban 10 kisebb területegység, náhije volt. Ezek közül Nagyharsánytól Nagykanizsáig kilenc náhije területét különböztethetjük meg. Ebben a kilenc náhijében összesen 12 mezővárost és 354 lakott falut, s bennük összesen 4692 adófizető falusi háztartást ismerhetünk meg. A fenti lakott helységek szántóképessége révén még 110 puszta faluhelyet is megműveltek. A Szigetvári szandzsák tizedik náhijéje, amelynek területe az Oszmán-Török Birodalom legnyugatibb határának egy kis szakaszát alkotta, a Kanizsai náhije volt. Különleges helyzetét az is bemutatja, hogy területén a török adóztatás két területsávot alakított ki. Az 1579. évi török részletes adóösszeírásunk elkészítése idejében Kanizsa még magyar végvár volt, de a nevében egy előre kijelölt náhijében a szigetvári törökök már 4 mezővárosban 76, 206 faluban pedig 1264 adófizető háztartást részletezve össze tudtak írni. Ezenkívül a szigetvári és a pécsi törökök a fentiektől távolabb még újabb 13 mezővárost és 278 falut csupán egyösszegben megjelölt adóösszeggel vettek számításba. A legtávolabb eső helységeket „külső adóztatási területsávban" nem évente, hanem csupán bizonyos időközökben katonai végrehajtással tudták adófizetésre kényszeríteni. A táblázatunkban Baranya megye területén fekvő öt náhije települési adatait részletesebben tekinthetjük át, ha a városok, a falvak, a megművelt puszták mint termelési színterek számait, s a malmok, a majorságok és a nagy halastavak mint külső termelési központok számait vetjük egybe. Ezek az egyes helységek települési szerkezetét meghatározó objektumok számbeli nagyságainak arányai megmutatják a vonatkozó náhijék népesedési és termelési jellegét. A táblázat adatai szerint a legtöbb lakott helységgel a Sellyei és a Szigetvári náhije rendelkezett. Azonban a Szigetvári náhije lakott helységei még jelentős számú puszta faluhelyet is meg tudtak művelni, s így a szántóművelési képességük a legjelentősebb volt. A Dráva mellett fekvő Sellyei náhijében működött a legtöbb malom, amelyek Csőszi, Geredistye, Zehi, Szélcsány, Koncsancs és Révfalu határában csoportosultak, s feltehetőleg hajósmalomként működtek.
