Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

utánpótlás miatt valósággal éhezett. Napirenden voltak a rablások és sarcol­tatások, amelyet már a fővezér szigorú büntetésekkel sem tudott megakadá­lyozni. Főtiszteket vet újra börtönbe, de másnap már újabb rablások miatt rendelt el nyomozást szilágysomlyói és azt követő táborokban. Másodszor Erdély várainak átadását követelte, amelyek stratégiailag vala­mit is számítottak. Harmadszor az egész hadsereg számára biztosítsák a téli szállást, megfelelő élelemmel és jó kvártéllyal, amelyek egymással rendszeres kapcsolatban le­hessenek. Mindezek bevezetőjéül Lotharingiai Károly azt fejtette ki, hogy a se­reg csak azért vonul be Erdélybe, hogy az országot egyszer és mindenkorra felszabadítsa a hitetlenek gyalázatos igája alól; ezért elvárja azonban, hogy a fejedelem gyorsan küldje meghatalmazottjait a sereg elébe, hogy a fejedelem­ség megvédéséről (ti.: megszállásáról, a szerk. Sz. L.) szerződés köttessék. . .". A fővezér Szilágysomlyón várakozott a válaszra. Apafi a két legdöntőbb követelést elutasította, s követeket küldött a császári táborba alkudozásra. A fejedelmet és az erdélyi rendeket kétségbe ejtette az ultimátumnak tekinthető fővezéri levél. Kezdetben hallani sem akartak a csá­szári seregek benyomulásáról. 100 000 guident ajánlottak fel a fővezérnek, valamint a hadsereg teljes élelmezését, ha „megkímélik Erdélyt a látogatás­tól", amelyet a törökök és a tatárok kétségtelen ürügyül használnak majd fel a fejedelemségbe való betöréshez. Rögtön ezután ajándékokkal küldöttség érkezett a Szilágysomlyó mellett állomásozó császári táborba, hogy elfogadható feltételeket érjenek el. Bánffy György vezette erdélyi delegátus azonban semmilyen eredményt nem tudott elérni a fővezérrel folytatott tárgyalásokon. Nagyon jellemző a poli­tikai mentalitásra, amely ekkor jellemezte mind az erdélyi vezetést, mind a vá­rosok védelmét ellátó csapatok parancsnokait, hogy Somlyó kapitánya, miután megismételt kérdésére - tartsa-e a várat vagy átadja - semmilyen választ nem kapott a delegátustól, október 13-án átadta a várat a császáriaknak. 8 A császári csapatok az elhúzódó tárgyalások, s a bizonytalankodó fejedelem láttán nagy gyorsasággal folytatták demonstratív felvonulásukat, hogy ezzel alapos nyomatékot adjanak követeléseiknek. A fővezér, hogy a katonai de­monstráció hatását növelje, a lovasságot és a tüzérséget, valamint a gyalogsá­got két részre osztotta, s külön utakon nyomultak Kolozsvár irányába. A legkisebb ellenállással sem találkoztak, akadálytalanul értek Somboron és Berenden keresztül, számos kisebb helyet érintve Kolozsvár alá, amely mint Hasslingen naplójából kiderül ,, . . . félelemből és Caprara gróf tábornok, va­lamint Veterani úr szavai hatására . . ." ellenállás nélkül átadta kulcsait. Ko­lozsvár behódolása nagy hatással volt valamennyi várra és városra, mert más­nap október 19-én Szamosújvár is önként megnyitotta kapuit, hasonlóan csele­kedett Beszterce kapitánya is. !l A fejedelem és környezete, miután Nagylakon is eredmény nélkül tanács­kozott, a császári csapatok előrenyomulását látva új deputációt nevezett ki és október 22-én Küküllővárban öt napon át tanácskozott a feltételekről. Lotha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom