Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

Meg kell jegyezni, hogy a fővezér tervét egyeztette az udvari haditanáccsal. Ugyanis annak naplójából bizonyíthatóan ezt a tervet a fővezér már a győztes nagyharsányi csata napján elküldte és a bejegyzés szerint a főhaditanács már augusztus 15-én ezt jóváhagyta.

3 Tulajdonképpen a végső szakítás ezért következett be, Lotharingiai Károly és Badeni Lajos között. Az Erdély felé induló nagy menetelésben már részt sem vett. Szeptember 3-án búcsú nélkül Bécsbe utazott a bajor választófejedelemmel együtt, miután erre a császártól levélben kapott engedélyt. Hintóján utazott Villars és Créqui márki, akik mind politikai kérdésekben, mind katonai ügyekben gyakran tanácsadóikként szerepeltek. A bajor csapatok Felső-Magyarországban és a Szepességben kerültek téli elszállásolásra. Mint az előző tanulmányban láttuk, a fősereg Kistótfalun keresztül Mohács felé indult meg a győzelem után. Majd Dunaszekcsőnél épített három szakaszból álló hajóhídon nyomultak a Duna túlsó partjára és ellentmondásnak tűnőén északra fordultak, Baja irányába folytatva a menetet/' Ezt követően ismét délre, Koluton, Monostorszegen, Apatinon keresztül olyan operációba kezdett, amellyel a törököt kívánta megtéveszteni, azt a látszatot keltve, mintha Temesvár visszafoglalására irányulna az előrenyomulás.

5 A hadsereg azután több olyan mozdulatot is tett délkelet irányba, mintha Pétervárad felé indulna. Valójában természetesen - mint a fentiekben utaltunk rá - eldőlt a hadsereg szerepe 1687 végén végrehajtandó hadműveleteiről. Katonailag is kedvezően alakult a helyzet, amikor Péterváradtól néhány napi menetre a hírszerzők már igen részletesen vázolni tudták a janicsárlázadás eseményeit. A császárral és az udvari haditanáccsal egyeztetett tervei alapján augusztus 31-én a Duna-Tisza közében vonuló sereg északra fordulhatott. A fővezér azt jelentette az udvari haditanácshoz, hogy az ellenség részéről semmilyen támadás nem veszélyeztet és inkább kell tartani a szakadatlan esőzéstől, a vizek kiáradásától, az összeköttetés állandó megszakadásától, a seregben pusztító betegségektől.'' Lotharingiai útja nem volt katonailag előkészítve Erdély felé. Sem a felderítés, sem a kvártélyozás nem volt megfelelő. A haditanács rendeletével egyetértve úgy határozott, hogy a Tisza jobb partján Szolnokig menetelnek és ott kelnek át és így Temesvár, Lippa, Nagyvárad térségének elkerülésével Székelyhídon és a Berettyó völgyén keresztül hatolnak be Erdélybe. A tervet a következőképpen hajtották végre. Zomboron, Szabadkán át Szeged alatt a Tiszát elérve, majd Szegedet kissé megkerülve nyomultak Szolnok felé, miközben bevárták a Baján kirakott nehézlövegeket, amelyeket Budáról szállítottak a sereg után. Szoboszlón, Derecskén, Pocsajon át Szilágysomlyó irányában a Berettyóhoz vonultak. Ezen hadmozdulat alatt a fővezér, egy szeptember 20-án kiadott parancsával, alapos instrukciókkal ellátva Szatmár parancsnokát, Paul Anton Freiherrn von Houchin ezredest, valamint Johann Thiell tábori titkárt a császár, I. Lipót nevében Apafi fejedelemhez küldte, aki ekkor Radnóton tartózkodott.

7 E követség, három írásban foglalt igényt terjesztett elő a fejedelemnek. Először is élelmiszer-szállítmányokat követelnek a hadsereg részére, amely egyre romló