Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Bevezető - SZAKOLCZAI ATTILA Az 1956-os budapesti forradalom és szabadságharc vidéken

mogató, szervezett és irányított általános sztrájk, mint Budapesten, ahol a harcok következtében a munkabeszüntetés az első héten még nem feltétlenül volt politikai elhatározásból fakadó tett. Győrött már október 26-án teljesült a forradalom egyik legfőbb követelése: a nemzeti tanács feloszlatta a megye területén az AVH-t. Október 2 8-át megelőzően számos vidéki nagyvárosban sor került a hatalom népfrontos jellegű kibővítésére (vagy átalakítására), ezzel a társadalom követeléseit képviselőknek a hatalomba való bevonására, ami mintát és ösztönzést adott Nagy Imre és a pártvezetés október 28-án meghirdetett intézkedéseinek, annál is inkább, mert ezek a forradalmi tanácsok képesek voltak megakadályozni a tömegmozgalmak eszkalációját, vagy képesek voltak az erőszakos cselekmények után helyreállítani és fenntartani a közrendet, biztosítani a közellátást. Ahogy a forradalom és szabadságharc első, november 4-ig tartó szakaszában, úgy ezt követően sem pusztán reagált a fővárosban történtekre a magyar vidék. Dunapentele (ma Dunaújváros) védelme csak Csepeléhez mérhető. Legtovább a Mecsekben tartott a szervezett, folyamatos fegyveres ellenállás. A nagyüzemi munkásság, a munkástanácsok vezette ellenállás a jelentős iparral és/vagy bányászattal rendelkező területeken december közepéig ugyanúgy, ha nem jobban akadályozta a szovjet típusú rendszer restaurációját, mint Budapesten. Győrött a munkástanácsok delegáltjai vették át a megyei, a városi, sőt a járási tanácsok vezetését, majd ezt követően a községi tanácsokat is olyan személyekkel egészítették ki, akiknek már november 4-e előtt bizalmat szavazott a lakosság, miközben december 9-ig független napilap jelent meg a megyében, amely egyértelműen kiállt a forradalomban elért eredmények védelmében. (Noha november 4-ével általában visszaállt a kommunista párt sajtómonopóliuma, az üzemi lapok másutt is képesek voltak korlátozni a szerveződő párt tájékoztatási monopóliumát, mint például a Szabad Ózd) Miskolcon, noha a november 4-e előtt a várost és a megyét irányító testülethez képest csökkent jogkörrel, de november közepén ismét fontos közigazgatási és hatalmi tényezővé vált a megyei munkástanács. A gyárakat és bányákat december közepéig szilárdan kézben tartó munkástanácsok ott is sikerrel korlátozták a restaurációs (általuk ellenforradalminak tartott) törekvéseket, ahol nem sikerült olyan pozíciókhoz jutniuk, mint Győrött vagy Miskolcon, a leginkább Baranya, Hajdú-Bihar, Komárom vagy Nógrád megyében. Utóbbi két helyen polgárháborús állapotokat (Tatabányán napokon át tartó fegyveres harcot) eredményezett a kádáristák és a forradalmi eredmények védelmében a küzdelmet folytatók szembenállása. December első felében pedig új, sok esetben a fegyveres összeütközést is vállaló tömegakciók söpörtek végig olyan kevéssé iparosodott területeken, mint Békés megye és Hajdú-Bihar déli része, miközben a falvak többségében, amelyeken csak