Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Vízi László Tamás: „Mikor emeltek már emlékszobort...” A magyar nemesi felkelés megítélése Petőfitől Jókaiig
Vizi László Tamás: „Mikor emeltek már emlékszobort...” A magyar nemesi felkelés megítélése... lepiszkolva, kinevetve; a csatadombon hagyva, nem mint tisztességes halott, akit, ha atyafiai el nem temetnek, eltemeti vadállat, vadmadár; hanem mint madárijesztő váz, ott feledve a tarló közepén, s szélre, viharra, esőre bízva, hogy tépje szét, mállassza el, míg magától széthull.. ,”29 Jókainak az inszurrekcióval kapcsolatos következő megszólalására 1897-ben került sor annak apropójából, hogy Győr vármegye és Győr városa kezdeményezésére és anyagi támogatásával az egykori győri csatatéren 1897. október 17-én felavatásra került az inszurgenseknek emléket állító kismegyeri emlékmű. 1897-re megvalósult tehát az az emlékszobor, amit Petőfi ötven évvel korábban oly gúnyosan hiányolt. Az 1897. október 17-i szoboravatási ünnepségre Goda Béla Győr vármegye és város alispánja az emlékbizottság nevében meghívta Jókai Mórt is. Az alispánhoz intézett levelében Jókai elismerésre méltó tettnek nevezte a szoborállítást, mellyel nagy adósságot törleszt és igazságot szolgáltat az utókor a méltánytalanul megrágalmazott nemesi felkelőknek: „Fölöttébb megtisztelő rám nézve a Nagyságod által hozzám intézett meghívás a kismegyeri emlékszobor ünnepélyes leleplezésére. A legutolsó nemesi insurrectionak, mely oly sok gúnnyal, rágalommal illettetett, s mely azt meg nem érdemelte, méltó elismerését látom az emlék létrehozásában. Ez a hálás utókornak egy nagy adóssága a dicső küzdelemben elvérzett ősök irányában, amit a mai napon leró a nemzet. Különösen gondviselésszerű momentumot találok abban az intézkedésben, hogy amely elégtételt a dicsőén harczolt nemes ősöknek áldott nevű és emlékű vezérük a mostoha viszonyok miatt a múltban meg nem adhatott, azt mostanság a magyar királyi dinastiának egy ifjú daliás sarjadéka jelenlétével szentesíti, kinek számára még dúsan fakadhatnak uj babérok e megtisztelt hősöknek síkjából. Kívánjuk! Isten adja!”30 Az r897. október 17-i emlékszobor avató ünnepségről szinte valamennyi országos napi és hetilap beszámolt. Több írás közölte a kismegyeri emlékszobor fotóját is. Valamennyi beszámolónak közös jellemzője volt, hogy azok elején ismertették az inszurgenseket évtizedeken keresztül elmarasztaló gúnyos megjegyzéseket, s ezekkel a vádakkal szemben a győri csatában vitézül verekedő nemesi felkelők hősiességét hangsúlyozták. Egyúttal áttekintést adtak a győri csata eseményeiről, s kiemelték, hogy az emlékszobor felállításával megtörtént a nemesi felkelés rehabilitálása. Az emlékszobor felállítása körül 1896-tól a sajtóban megjelenő cikkek és írások arra is alkalmat adtak, hogy az 1809-es utolsó nemesi felkelésről és a győri csatáról árnyaltabb képet kapjon a szakmai és a laikus közvélemény egyaránt. Bodnár Istvánnak a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent írása31 kifejezetten a szakmai közönségnek szólt, de találunk olyan megjelenéseket is, amelyek szaktudományos igényességgel a szélesebb olvasóközönség számára íródtak. 29 Uo. 314. 30 Jókai levelét közli: Kismegyeri Emlékszobor 1897, 7.; GYH 1897a, 1. Jókai leveléből részletet közöl: Biczó 2012, 176. 31 Bodnár 1897, 388-433., 484-536. 490
