Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

2. Reformátusok a 18-20. században

mind önéletírása, mind nekrológja — és eleve életútja is — gazdagabb volt az előbbinél. Az algimnáziumot Csurgón, a főgimnáziumot Pápán végző Bosznai — akinek utóbbi helyen a később irodalmi munkásságáról és a tiszaeszlári perben betöltött védői szere­péről ismert Eötvös Károly volt az osztálytársa — a teológián is kiemelkedő eredményeket ért el, amelynek eredményeképp külföldön folytathatta tanulmányait. Az itteni ismeret- szerzéséről hosszabban írt, a nekrológot szerző Morvay Ferenc lelkész is ebből merít­hetett.19 * Az Utrechtet, Göttingent, Londont, Párizst megismerő hallgató pályájában akkor állt be a később nem korrigálható fordulat, amikor hazatért. Érdemes erről saját gondolatait idézni: „Külföldről visszatértében Kesten főt. Török Pál úr által tanító káptalanul ma- rászt altatott, megígérvén számára későbbre gymnasiumi előbb ugyan s.-tanári állomás is, de a zajos városi életet unva, csendes és nyugalmas falusi élet által remélte mindig szerény igényeit kielégíthetni, a honnan magát F. Baranyába Viskóra kérte káplánul alkalmaztatni. Valószínűleg e lépés hibás volt. ” Amiatt bizonyulhatott maga előtt ez a lépés utólag hibásnak, amit később — az őt amúgy jól ismerő — Morvay is megfogalmazott: sok gyűjtött kincs ott hevert használatlanul a csepeli és sellyei egyszerűparókhiákon.,eo És azért is tűnhetett mindez fájdalmasan igaznak, mert drávacsepelyi tevékenységének maga is úgy tudta csupán summázni, hogy bár az egyházi ingatlanok sikerült helyreállítani, de a hívek vallásos lelkületéről ez már kevésbé sem je­lenthető ki.21 Bosznai Sándor 1908. február 7-én hunyt el Sellyén. A harmadik generációhoz tartozó Gyenis János kiválasztását az indokolta, hogy nem Baranya megyei származású, a teológiát Pesten végezte és apja már nem lelkész, hanem tanító volt. Dombóváron született, 1904-ben. Apja a Prónay-különítményes fehér tisztek által Tamásiban kivégzett szociáldemokrata dombóvári tanító volt. Gyenis János csak sógora, Tildy Zoltán közbenjárásával nyert felvételt a pápai teológiára, se- gédlelkészi szolgálatát Pilismaróton, majd Tildy mellett, Tahitótfaluban végezte. Az ormánsági Cún lelkészi hivatalát 1928-ban foglalta el. Cúni működésének idejéről szár­mazik az az úgynevezett „egyke-jelentése”, amelyben erős negatív képet festett a hí­veiről.22 A hívek és lelkészük közel sem felhőtlen viszonyának végül az lett az 19„Tanulmányait öregbítendő élénk vágya volt a külföldi egyetemeket meglátogatni, mi ebéibőlfolyamodott is az utrecbti theol. facultashoz az u.n. Bernhardinern stipendium elnyerhetéséért. [...] Az egyetemi felolvasások hallgatása mellett egyikfő czélja lévén utazások által tapasztalatokat gyűjteni, a szünidőket e czjlra használta. [...] Örökké emlékezetesek lesznek előtte a napok, melyeket a kis boldog ország kebelében, barátai körében eltölteni szerencséje volt. Az 1845dik év tavaszán azonban ellenállhatatlan vágyat érezvén magában rég látott hazáját mielőbb viszont láthatni, még a 2d. szemeszter bezárta előtt jóval, [...] az apai házhoz Hedrahelyre visszaérkezett. ” — DRE RL A/4. 81. doboz, Bosznay Sándor önéletrajza 1-2. oldal. “Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1908. 9. 138. 21 ,Vz Ól tanítói lak felállításával a csepeli egyháznak minden középületei rendbe jöttek és jó karba helyeztettek. De minél virágzóbbnak látszik külsőleg a gyülekezet élete, annál több kívánni valót hagy. Korunknak általános betegsége a vallási közöny és erkölcsi corruptio szemlátomást terjed és hogy e betegség erkölcsi halállá nem változóik: az csak az isteni áldott kegyelem titkos munkájának tulajdonítható. ” — DRE RL A/4. 81. doboz, Bosznay Sándor ön­életrajza 3-4. oldal. 22 „zl régi jobbágy-nép érzésvilága él az emberekben. Szemtől-szemben meghunyászkodó, a hát mögött fogát csikorgató és öklöt rázó. Egyébként gyáva, gerinctelen nép, kinek nincs öntudatos meggyőződése se vallási, se politikai téren. Az urat, aki szerinte nem dolgozik, hisz nyáron hús irodában, télen fűtött helyen ül, irigy li és — mondhatnám — gyűlöli. ” Hoz­167

Next

/
Oldalképek
Tartalom