Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 103 az akkori történetírók „ring“-eknek nevezték. A ringek központja a Rába, Dráva, Balaton és Duna között feküdt budai, vagy alpári ring, melyben a kagánok laktak. E szerént Baranya földje is beleesett a fő-ringbc. Nagy Károly 796-ban leverte az avarokat s 803-ban Baranya a nagy frankbirodalom és a salzburgi püspökség részévé vált. Ez időben lakták megyénket a frankok, a kik ismét föllendítették a kultúrát s egy kis haladást mutattak föl. Alig múlott el két évtized, a bolgárok áttörve a Száván és a Dráván, tűzzel-vassal pusztítottak s romba döntötték a fejlődésnek induló kultúra alkotásait. A frankok 899-ben, Arnulf császár halála után az ország egyéb részeiben élő szláv-népekkel együtt meghódoltak a honfoglaló Árpád győztes hadainak s dicső elődeink, a magyarok lettek urai e földnek. Baranyának elfoglalásáról Béla király* névtelen jegyzője után csak annyit tudunk, hogy Árpád, miután Csepel-szigetet elfoglalta, seregét a Dunán áttette és annak egy részét Ete és Bojta vezérlete alatt elküldte (Borona) Baranyavár felé. Béla király névtelen jegyzője azt is Írja, hogy Árpád, Edőnek, Ete fiának nagy kiterjedésű földet adott a Duna mentén meg nem számlált néppel. Edd pedig a kapott helyen várat építtetett, melyet (Zekusen) Szekcsőnek nevezett el. Ez a vár minden kétséget kizárólag a mai Duna-Szekcső helyén állott. A magyar nép Baranyában első sorban is a Duna vidékét szállta meg, aztán telepedett le Pécsvárad és Pécs környékén s a mai Ormány- ságban s csak később keresett tanyát a Hegyháton, a Mecsek-hegység védett helyein. A rengeteg erdőségekkel s vizekkel borított földterület igen alkalmas otthonnak bizonyult ; a halászattal, vadászattal s állattenyésztéssel foglalkozó nomád nép gazdag hal- és vadállományra talált s barmai számára buja növényzetű legelők kínálkoztak. A magyar nép első települési helyei a különböző inváziók s különösen a török-dúlás, a félhold másfélszázados uralma daczára is megmaradtak magyarnak. így a Duna mentén Kölked, lejebb, Csúza, Vörösmart, Keő, Ka-rancs, Laskó, Darócz, Kopáes, Bellye s a Dráva fölött elterülő nagy Ormányság, Siklós vidéke s Pécstől nyugatra és keletre : Hegyalja a századok hosszú során át híven megőrizte ősi faji jellegét. E vidéket ma is tiszta magyarság lakja. Szent István, a korszakot alkotó nagy király, az ország és a nemzet nagy reformátora, miután legyőzte a pogányságot s a magyarokat keresztény-vallásra térítette : Baranya népeire is különös gondot fordított. Úgy látszik, a baranyai magyarok csak hallgatagon járultak a keresztény vallás fölvételéhez s megmaradtak tovább is ősi hitükben s hogy nem valami mély gyökereket vert lelkűkben a róm. kath. vallás, ezt leginkább az a körülmény s történeti tény bizonyítja, hogy a reformáezió idejében az ős magyar községek túlnyomó része a református vallást vette föl s e vallásban aztán meg is maradt. A magyar nép az uj hazában föltalálva még a rómaiak idejéből megmaradt kultúra nyomait, szent István koronájának világosságot ter-
