Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Pfaffenbüchler Henrik
a városon, egy ilyen szabad térségben. Közelében épület nem volt, amennyire emlékszem. Dróttal körül volt véve természetesen, négy őrtoronnyal, dupla drótkerítés. A táborban, akik bennünket közvetlen utasítottak, azok nem oroszok voltak, hanem mindig találtak olyan embereket, akik az ő utasításaikat (végrehajtották). Szadistákat, akik vertek is bennünket. Romániából, főleg a szászok közül kerültek ki ilyen emberek, de csehek is voltak. Magyarokra nem emlékszem, aki ilyen... Csehországi németeket értett itt? Nem németek voltak. Azok csehek voltak, nem tudtak németül. ők is polgári személyek voltak? Igen. Igen. Ezek a szászok beszéltek valamilyen nyelvet, de nagyon keveset lehetett érteni, mintha az angol és a német keveredett volna. Voltak velünk csepeliek is. Emlékszem egy illetőre, aki úgy, ahogy én az apámmal voltam, ott is apa a fiával volt. 0 azt mondta, hogy az illegális kommunista pártnak volt a tagja, az apa, és az utcán kapták el és hozták a transzporttal. Innen a környékről voltak a többiek? Férfira nem emlékszem. Nők voltak velünk. Egyre emlékszem, a Klári Véméndről. Mi akkor az apámmal egy olyan üzembe kerültünk, ahol bányagépeket javítottak. Nagy vízszivattyúkat, mert ez egy bányavidék volt végeredményben a Donyec-medencében. Ott dolgoztunk. Azt pontosan nem tudnám megmondani, talán július hónapban volt, amikor az apámmal, meg még egy magyar származású emberrel éjjel meglestük az őröket, hogy hogyan váltanak a tornyokban és a drót alatt kibújtunk, és megszöktünk. Eljutottunk harminc kilométerig, egy faluig. És ott elfogtak bennünket. Bevittek a faluba a börtönbe. Oda bezártak bennünket. Azt hiszem négy napig voltunk ott. És aztán visszavittek bennünket a lágerba, ahonnan jöttünk. Büntetésből szénbányában kellett dolgozni. Azt hiszem öt napig dolgoztunk (ott) nagyon rossz körülmények között, úgyhogy arra az elhatározásra jutottunk, hogy ha ottmaradunk, úgysem éljük túl, és megint megszöktünk. Eltévesztettem! Az első szökés az nem a drót alatt ment, hanem akkor kiengedtek bennünket a gyár felé, piacra, bazárra, és onnan szöktünk meg. Második alkalommal akkor bújtunk ki a drót alatt. És akkor eljutottunk a falun túl harminchét kilométerre. Szántóföld volt, mezőgazdasági terület. A szélvédő erdősávba bújtunk el nappalra, mert éjjel mentünk csak. Egy kisfiú hajtott arra egy tehenet és a tehén megijedt tőlünk. A fiú megnézte, hogy miért, akkor az fölfedezett (bennünket), fellármázta a dolgozókat és bekísértek bennünket. Ott aludtunk éjjel abban a kolhozban, és akkor visszavittek bennünket ugyanarra a rendőrségre, ahol már egyszer voltunk. Az apámnak volt egy 149
