Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - H. Éva
én nem maradok itt, mi nem maradunk el a vonatunktól. Visszamegyünk, így én még egy évig kint voltam. Németországba kerültünk. Amikor éjjel átjöttünk a határon, nem is tudtuk, hogy átértünk. Olyan fogfájásom volt, azt hittem megbolondulok. Borogatást csináltam. Merre mentek, milyen irányba? Mi nem tudjuk, hogy milyen városok voltak. Akkor csak hallottuk, hogy a harang szól. Reggel ötkor, akkor tudtuk, hogy hol vagyunk, mely országban vagyunk. Tudják, hogyan volt az, amikor hallottunk egy harangszót. Nem is tudom ezt az érzést (elmondani), hogy egy harang (egyáltalán szól) a világon. Kinéztünk az ablakon. Ott álltak és fehér kenyeret (kínáltak). Gondoltuk, nekünk akarják adni, de ezek a szegények pénzt akartak, de nekünk nincs pénzünk! Nekünk nincs pénzünk! Lengyelországon keresztül mentünk és akkor Frankfurt an der Oderben kiszálltunk. Zene volt, amikor odaértünk. Annyi nép várt ott (bennünket). Mondták, hogy egy szerelvény fog jönni Oroszországból. Mindenki, akinek a hozzátartozója kint volt, ott várt. Gondolták, hogy jön, de ezek már nem tudtak kijönni a vagonból. Azt gondolták, most itt állnak mind és találkozni fognak a hozzátartozóikkal. Jöttek a mentők. így lettek elszállítva a kórházakba, mert ezek ilyenek (kisujjnyi) soványak voltak, nem tudtak kiszállni a vagonokból. Bennünket onnan vittek egy lágerba. Akkor már egyszer kitelepítés volt (Magyarországon) és akkor nem tudták, hogy hova vigyenek bennünket. Azt gondolták, hogy a szüléink ki vannak telepítve. Nem tudták, hogy hová tegyenek bennünket. Mondták nekünk, hogy kitelepítés volt és már sokan ki vannak telepítve. Én is írtam haza, több helyre, hátha még valaki otthon van. Hogy legalább tudjam, hogy hol találom a szüléimét, hogy hol találok valakit. Amikor haza írtam, megkapták, de amikor válaszoltak, akkor már másik lágerban voltam. Egyik lágerből a másikba dobtak. Akkor már november volt. Kiosztottak a parasztokhoz. 1946 őszén. Heten voltunk egy parasztnál. Másnap kelletett csépelni. Ezeknek a németeknek van egy nagy pajtájuk, oda összehordták (a gabonát) és ők télen csépelnek. Nem úgy, mint itt (Magyarországon). Egész nap a kévét (kellett) dobálni, de nem volt semmi erőnk. Ott voltam, azt hiszem egy hónapig. Akkor jött egy asszony és mondta, hogy őneki kellene egy szolgáló lány, nem mennék-e el oda? Tudok-e fejni? Mondom, hogy otthon fejtem. Négy tehenet. Na hát akkor jöjjek! Nekik két tehenük van. Az ura a községházán dolgozott. Egy kislányuk volt nekik, evvel is háltam egy szobában. Akkor nagyon jó volt. Hol volt ez? Berendorfban (Ostenburgerkreis). Két hónapig voltam ott. Olyan kövér 142
