Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - F. Ilona
Mivel foglalkozott az édesapja? Apám kőműves volt, édesanyám szövőnő, a nővérem fonónő a KISTEXT- ben. Ott volt az édesapám is egy jó darabig a kőművesek pallérja, akkor úgy hívták,hogy munkavezető, vagy pallér. Végén az édesapámat is (elvitték). Hármunkat vittek ki. Egy nővérem meghalt a legelső orosz belövésnél, hathetes asszony volt, azt temettük karácsonykor, minket meg vittek januárban, január elején (1945-ben). A bátyám a fronton volt, az édesanyám maradt itthon az öcsémmel, minket hármunkat elvittek. Mi volt az úp’onaluk? Útvonal? Előbb Romániába vittek, azt hittük, hogy nem a Szovjetunióba, hanem a romániai tengerpartra visznek bennünket. Közben azonban hozzánk csatolták a szerelvényt, utána átraktak bennünket a széles nyomtávú vágányra. Megálltunk egy helyen és ott velünk szemben állt egy szovjet szerelvény. Aki nekünk a vagonban főzte az ebédet..., volt egy kis vaskályha és hát kaptunk egy kis krumplit vagy babot, azt főztük, de vödörbe és azt osztotta ki. K. bácsinak hívták, Lőrincen lakott az állami lakótelepen. Az tudott egy kicsit oroszul. Kérdezi az orosz, hogy hová megyünk. Mondtuk, hogy nem tudjuk. Oroszországba. Azt mondja: „Mentek kutyák Szibériába!” Az orosz tiszt, aki lent sétált, meghallotta és borzasztóan megharagudott, úgy rávágta a vagonajtót, hogy majdnem levitte a katona fejét. Hogy miért mondta nekünk ezt! És akkor mondta a tiszt, hogy nem igaz, hogy minket oda visznek. Amikor átpakoltak bennünket a széles nyomtávú vasútra, akkor már tudtuk, hogy valóban a Szovjetunióba visznek. Nagyon embertelen körülmények között voltunk, amikor odaértünk. Egy akkora lágerba mentünk, ami legalább öt-hatezer ember befogadására volt képes. Hajói emlékszem, mi 1650-en voltunk a román szászokkal együtt. A helységnevet nem tudja? Hajói emlékszem... gorod. Ufa mellett? Ufa mellett. Azt hiszem, Ufa 120 kilométerre volt, de nem akarok hazudni. Ufóhoz közel, mert a doktornő ott lakott. Azt mondta az orosz, megérkeztünk. Hát most tessék elképzelni, azt a hatalmas lágert, négy nagy olajkályha volt benne, ilyen tákolmány, de hatalmas, és ahogy az fölfűtötte azt a fagyos földet, mi térdig mentünk a sárban. El lehet képzelni azt a sírást-rívást, amikor odaérkeztünk. Fabarakk volt ez? Fa. Blokktégla meg furnér. Se szalma, se semmi a priccseken. Háromemeletes prices volt, deszkából. Hát persze mindenki fölmenekült. Tehették, mert hatalmas volt. Mert a meleg azért fölszáll, és hát volt akinek nem volt semmije, csak ami rajta volt. Egy kabát meg a kis cuccca. Mindenki menekült a melegre, hogy ne fázzon, mert a meleg fölfelé szállt. Naponta 12 órát dolgoztunk. Én általában téglagyárban dolgoztam a nővéremmel. 301
