Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Kohlmann Ferenc

egy szobás lakást és ezek mentek be közülük a tsz-be. Mi az első számú termelőszövetkezetben voltunk, mert közösen műveltük a földet, de mindenki saját maga aratta, csépelte. Ez az első típusú tsz talán 3-4 évig ment, utána megszüntették és behajtották az embereket a másik tsz-be. Az első tsz 1956-ban szűnt meg. Széjjel oszlott az egész. Körülbelül kétmillió forintot kellett befizetni az adósságért. Kik voltak a vezetői a tsz-nek? Szabó József, Gerebica, Varga Pál, Zélig, ezek mint telepesek voltak. Utána alakították a második termelőszövetkezetet, akkor már drasztikusan mindenkit behajtottak. Ez 1958-ban lehetett. Behajtottak mindenkit, a szüleimet is, engem is. De én ezt nem birtam ki, megmondom őszintén. Valami agronómus félének akartak. Voltam is bennt két hónapig. Szántottunk, vetettünk, csáváztunk. Hát mondtam magamnak, én ilyen társaságban nem maradok. Egyszerűen nem mentem tovább a termelőszövetkezetbe és itthon maradtam. Béreltem Kistótfaluban 8 hold földet. Innen jártunk Kistótfaluba. Hogyan alakult a tsz összetétele? Utána már összeforrt az egész! Akkor már nem volt itt mellébeszélés! Eleinte,megmondom kerek-perec, volt verekedés, veszekedés. Nagy problémák voltak itt. Mindig azt mondták „Te sváb!" „Te büdös sváb!" A másik része az volt, hogy az anyagi háttér különböző volt. A telepesek nem hoztak magukkal semmit az ég világon! Nem tudtak a földel bánni, a jószággal. Ezek olyan emberek voltak, nem volt szeretetük a földhöz. De hát ők lettek a vezető emberek is! Persze, abból lehetett vezető embert csinálni, aki ott van. De svábot nem állítottak oda, aki talán értett valamit hozzá. Talán nem is volt olyan. Egy idegenből települt német kapott végül is vezető beosztást. Meddig érezték a megkülönböztetést? Talán 1975-ig. Akkorra nagyjából összeforrtak az emberek, nem mondhatnám, hogy akkor még volt viszály a magyarság és a németség között.