Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

állatokat is neveltek, amiről az a sok oklevél bizonyságot tesz, amik egyes embereknek még most is a tulajdonukban van. A továbbiakban ezt már nem nagyon lehetett folytatni, mert a helyzet változott. A politikai helyzet is változott, meg hát sokminden más. Emlékszem, hogy 1948-ban, amikor jöttünk, tehát az 1948/49-es gazdasági évben, engedélyezték még számunkra is, hogy aratót szerződtessünk. Nem csak mi, hanem aki éppen akart. Ezzel a lehetőséggel éltünk is, mert a szőlő nagyon sok munkát adott és a család nálunk is csak négytagú volt. Édesanyám kénytelen volt itthon tartózkodni, mert akkor már a kisfiam is két éves volt, valakinek odahaza kellett maradnia. A gyerekkel is foglalkozzon, meg az itthon maradt állatokra is vigyázzon. Nagyon kicsi volt a munkaerő a családban. A következő évben már szintén engedélyezett volt még a szerződés kötés, de aratás előtt már ezt megvonták. Nem csak tőlünk, hanem minden családtól. Ez bizony nagyon kelemetlenül érintett bennünket, mert a szőlőmunkák is együtt vannak az aratási munkálatokkal. Úgyhogy nem volt könnyű dolgunk, máról-holnapra elvették a segítséget. Azért megoldottuk a dolgot oly formában, ahogy már gépestíve volt a múltban is. Voltak marokrakó, arató gépek, amelyek lóvontatásúak voltak. Egy-kettő még volt a faluban, aztán ezekkel próbáltuk megoldani az aratást. így megtudtunk birkózni a nehézségekkei. A cséplés is egy érdekes dolog volt, mert nálunk odahaza kalákában, egymást segítve végeztük. Itt viszont brigádok, munkacsapatok voltak, akik cséplőgéppel együtt mentek és végezték a cséplési munkát. Ide hozzánk is akkor még ilyen munkacsapat jött a cséplőgéppel és itt helyben csépelték, mert a legtöbb embernek nem volt engedélyezett, mert kicsi volt az udvara. Szérűskertek voltak, amik szintén ismeretlenek és újak voltak számukra. A cséplés otthon, odahaza folyt le. Itt sokan a szérűskertet vették igénybe, mivel nem volt megengedve nekik, hogy odahaza csépeljenek. Amikor megjött ez a munkacsapat, munkába állnak, már láttuk, hogy eléggé rózsaszín hangulatban vannak. Sehogyse akarták úgy végezni ezt a munkát, ahogy mi szerettük volna, és amihez mi hozzá voltunk szokva. A kazalt úgy rakjuk, hogy be ne ázzon, mert akkor elrohad és nem lesz elég almozásra, takarmányozásra. Kértük őket, hogy úgy próbálják összerakni, ahogy az illik, ahogy azt kell. Ebből lett egy nagy civakodás. Nem volt más mód, el kellett menni a rendőrségre. A rendőr kiszállt. Az volt benne az érdekes, hogy amikor bejött, nem azt kérdezte, hogy mi a probléma, hol vannak az emberek, hol a gazda, henem azt kérdezte, az első szava mindjárt az volt, hogy kié 121