Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

ösztönözte, hogy 1865 tavaszán mindent eladjanak és elköltözzenek New Yorkba. Ott betársult egy Schwarczer nevű, tolnai születésű borkereskedő üzletébe, és magyar borokkal kereskedett. A vállalkozás kiváló üzletnek bizonyult. Igen gyorsan szép házat tudtak vásárolni, és tekintélyes kereskedőnek számított New Yorkban. Lakásuk a magyarság találkozóhelyévé vált, Perczel Miklós pedig a Magyar Egyesület elnöke lett. Mina leveleiben az egyre gyötrőbb honvágyról ír, pedig anyagi gondjaik már nincsenek. „Szegény Miklósom nagyon nem élvez sokat szép házunk nagy kényelméből, egész napot az office-ban tölti. Én nagyon restellem, hogy annyit dolgozik, de ő igen meg van a munkájával elégedve, nem hiszem, hogy a henye életet meg tudná szokni... Lassan minden ismerősünk hazamegy, csak mi maradunk ebben az idegenségben, de talán eljön a megváltási idő a mi számunkra is" - írja 1866. május 29-i levelében.

70 1867-ben, a kiegyezést követően azonnal visszatért hazájába. Perczel Miklós nem élt az álmok világában, a föld túlsó oldalán is saját bőrén érezte, nem az illúziók szülik a szabadságot. 18 év hontalanság, barangolás a nagyvilágban meggyőzte - hiszen a kilátások szinte mindvégig borúsak voltak -, politikai életünk megváltoztatásáért, előrelépésünkért elsősorban magunkban bízhatunk Mint naplójában írta: „emelt fővel térünk vissza, senki kegyelméből, hanem elévülhetetlen jogunk alapján foglaltuk el helyeinket, szabad polgárai a szabad hazának".

71 Visszatérésének híre megelőzte. Hazaérkezése napján már arról olvashatott, hogy a Baranya megyei szalántai választókerületben felajánlották számára a jelöltséget. A közel két évtizedes távollét azonban sokak számára tette elfeledetté vagy ismeretlenné nevét. Nem meglepő tehát, hogy nem őt, hanem Simonyi Ernőt választották képviselőnek. Ekkor váratlan fordulattal 1868. május 26-án a király megbízta Baranya vármegye főispáni teendőinek ellátásával. Hivatalába június 15-én iktatták be. Perczel Miklós reális és józan kompromisszumként elfogadta a kiegyezést, amely egyaránt szolgálta a nemzet és a birodalom ügyét. Úgy vélte, hogy társaival azért kellett hazajönniük, mert hazafias kötelességük „fennmaradóit erőnket, végnapjainkat azon hazának szentelni, amelynek szabadságáért annyiszor latbavetettük életünket". Vállalták a száműzetést, az emigrációt a nyers hatalommal szemben, de meghajlanak „a törvény előtt, amelyet szabadonválasztott törvényhozóink törvényes királyunkkal hoztak". Kossuth ekkori politikai elképzeléseit szélmalomharcnak tartotta, olyan ember véleményének, aki nem tudja átlépni saját árnyékát. Ugyanakkor nem volt vak, látta, hogy a magyarság „közjogi" állása nem felel meg a „kívánalmaknak", de egy olyan alapot jelent, amit el nem fogadni „valóságos őrültség lett volna". Hivatali beiktatásakor számos kérdéssel foglalkozott, így az ú.n. ellenzékiséggel is, akik „szabadságot, egyenlőséget írnak zászlajukra, ugyanakkor bemocskolják bármely hazafi nevét, ha az nem osztja véleményüket". Úgy véli, akik az ellenvéleményt nyilvánítókat sárral dobálják, azok nem sokban különböznek a zsarnoktól. 70 Ács... 25. 71 TML R cs. iratai II/79/6.