Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

kellemetesen" Móriccal és egyre népesebb családjával. Különösen megszerették a kis Miklóst, aki még Törökországban született. Fiúknak fogadták, és visszatértükkor velük utazott Amerikába. Amikor 1859-ben küszöbön állt a franciák és az osztrákok összecsapása, Cavour és III. Napóleon foglalkozott egy magyar légió felállításának gondolatával. E cél érdekében az emigráció vezetőit is összehívták. Klapkához és más ismert személyiséghez hasonlóan a Perczel testvérek is Genovába utaztak szolgálatukat felajánlva, remélve a magyar ügy előremozdulását. A magyar emigrációt is ütőkártyaként felhasználó III. Napóleon 1 millió frankot juttatott költség címén az összegyűlteknek. Ebből Mór 8000, Miklós 2000 frankot kapott. A Solferinói győzelmet követő villafrancai béke rádöbbentette a magyarokat arra, hogy csupán eszközként szerepeltek a napóleoni politika kelléktárában. Mivel Anglia és Oroszország álljt mondott a francia tervekre, amelyeket egyébként a franciák tömegei is elleneztek, nem volt mire várni Európában. Perczel Miklós feleségével és fogadott fiával visszatért Amerikába. Rövid New York-i tartózkodást követően Davenportban 80 holdas farmot vásárolt. Minden energiával a gazdálkodásra összpontosított. Anyagi problémáik nem voltak, tehát inkább erejének, képességének kipróbálása vezette, mikor maga is szántott, vetett, aratott és csépelt. Két bérest tartott, az egyik a magyar származású Ámon Ferenc volt. Gyakran azonban az is előfordult, hogy a szomszédos területen kertészkedő báró Majthényi is napszámoskodott nála. Mina anyjához írt leveleiben részletesn beszámolt életükről: „Miklós igen megelégedett, egész nap dolgozik ebben a roppant melegben, egész nap hányja a kévéket, este pedig, ha a munkások a mezőn elhagyják a munkát, ő a kertjében kapál - igaz, van is gyönyörű zöldség. Ma bevégzik az aratást, mivel masináivá vágták a gabonát..." Ha látná Anyuskám, estefelé hogyan megyünk hárman tehenet hazahajtani. Az a jó, hogy mindent úgy tehetünk, ahogy kedvünk tartja, a dolog itt nem szégyen.... Egy alkalommal a férfi cseléd nem volt itthon. A teheneket Miklós próbálta megfejni, de nem ment véle semmire. A szomszédból éppen náluk tartózkodó lányok közül az egyik erre csak lekuksolt és a legjobban megfejte, pedig úgy fel volt öltözve, hogy bálba mehetett volna..."

65 Az iowai békés, dolgos hétköznapokat hamarosan az államokat lángbaborító polgárháború váltotta fel. E háborúba Iowa állam a republikánus érdekek védelmébe kapcsolódott be. Az alig több, mint 200.000 lakosú állam kilenc ezredet állított fel. A polgárháborúban elszenvedett vereségek szükségessé tették, hogy az északiak újabb erőfeszítéseket tegyenek a siker érdekében. Ekkor kérte fel az állam kormányzója, Samuel J. Kirkwood Perczel Miklóst, hogy fejezze be a 10. gyalogezred megszervezését és ezredesként vállalja el annak irányítását.

66 1861. szeptember 4-én a kormányzó, az államtitkár, a hadsegéd és a közjegyző jelenlétében letette az esküt.

67 Perczel Mikfós, aki ekkor az ötvenedik éve küszöbén állt és alig mert bízni abban, hogy egészsége egy nehéz hadviselés fáradalmait kibírja, elvállalta a feladatot. Ezredével Grant tábornok hadtestébe osztották be. Ezrede farmer ifjakból állott, csak a tiszteknek volt egyenruhája. Ezredében mindössze 200 fő rendelkezett francia puskával, a többiek a Belgiumból vásárolt, kiselejtezett, régi, igen nehéz, öblös, kovásból gyutacsra átalakított 65 Ács. 9. p. 66 Napló... 1658. 67 TML R es. i. II/79. (5. A többségében eredeti okirat 1.2. darabja)