Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez

csak gazdasági indokoltsága miatt vizsgálandó, hanem a pénzmozgás makroökonómiája szerint is. Ha a magyar gazda „külföldi csecsebecsét" vesz, a pénz „idegen kezekbe megy". A pénzkiadások olyan szerkezete az előnyös tehát, melynél a pénz a termelők osztályán belül marad, cirkulációja azt élénkíti.' Vagy ha ki is kerül, egy része legalább visszaszivárogjon!

119 e. / Jelentős értékrendbeli eltérést mutat a nemek közötti munkamegosztás. A magyaroknál a „dologválogatás" a jellemző, élesen különválasztódnak az asszonyi és a főrfimunkák. A másik nem hagyományos szerepkörébe bekapcsolódni: a fehérnép „illetlenségnek" nézné, a férfiak pedig „alacsonyság"-nak tartanák. Nem így a sváboknál! Náluk a pallérozottabb gazdaság nem állít ilyen korlátokat. Ha a gazdaság megkívánja, emiatt nem eshet „dologmulasztás, hátramaradás". A német természetesnek veszi, ha felesége, leánya csépel, kaszál vagy szánt. De ez megfordítva is áll, mikor a férfiak vesznek részt a hagyományosan nőinek tartott munkákban.

120 Vajon a két értékrend közül melyik a szép ós nemes, ós melyik a „barbár"? Milyen nézőpontból? Berzsenyi a németében lát „barbariest". Másrészről viszont kénytelen elismerni, hogy „...a német szorgalom nagy részét éppen az teszi, hogy mind a két nem minden munkában egyenlően részt vesz..."

121 Úgy gondolom, hogy a telepes-szituáció teremtett olyan körülményeket, melynél a férfi - női szerepelvárás teljesen átrendeződött ós célszerű, ám korántsem „lovagias" formát vett fel. f. /Berzsenyi számtalan jó meglátása közül a gazdaság és a családi háztartás összekapcsolódó problematikáját emelem ki. Reális szemléletére jellemző, hogy a családi gazdaságokat sújtó „dög, tűz, víz, zsivány" csapások mellé teszi a „hitvány" feleség és az „otromba" fiú kártételeit. Egy-egy falu sok háztartásból áll, de aki közelebbről ismeri valamennyit, hamar rájön, hogy mindegyiknek megvan a maga keresztje.

122 Ez az a pont, ahol a sváb ós magyar gazdasági viselkedés egyedi erényekre és hibákra, előnyökre és hátrányokra bomlik szét. Minél több ellenpéldát ismernénk, annál inkább éreznénk, hogy a nemzetiségi jellemzők - Berzsenyinél és másutt is - általánosítások, önbeteljesítő szerepelvárások. Következő két forrásunk újságcikk. Szekrényesy a „Társalkodódban számolt be baranyai útjáról. Dunaszekcső és Pécs között nem győzi csodálni a táj szépségét, a nép szorgalmát. „...Az itteni népség, főkép a Svábok szorgalmát saját szemmel kell látni - írja. - Szapora hangyaseregként lepik el a láthatárt..." Mint valami Eldorádóban, oly nagy a bőség. Az emelkedettebb gazdálkodás Ausztriához teszi hasonlatossá. Különösen, hogy majd minden talpalatnyi föld - még az országúti árkok széle is - művelve van".

123 A bőközi népről Munkácsy Dániel 1842-es leírását a „Regélő Pesti Divatlap" 119

Szemléleti: Berzsenyi Dániel 1968. 345. p. 120

A magyar férfi teletszaka csak dohányzik és furulyái, addig a német az asszonyokkal együtt fon, köt, varr, stb., ami igen is egészen más következetú, mint a furulyaszó." Berzsenyi Dániel 1968. 340. p. 121 Uo. 339-340. p. 122 ha végigtekintünk egy falun, csak azt látjuk, hogy egyik házban a gazda, másikban az aszszony, harmadikban pedig mindenki hibás; a negyedikben van ökör, de nincs szántó, az ötödikben van szántó, de nincs ökör, a hatodikban pedig ugyan mind ökör, mind szántó, de még nincs kenyér, mert más számtalan-félék hibáznak." Uo. 355. p.