Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

nyabb lett: tiszta búzából 13 rész, kétszeresből és rozsból 12 rész, a tavasziak, a kenyér és a hús változatlan maradt.

32 Az első járgánnyal meghajtott cséplődobok az 1870-es évek táján jelentek meg. A cséplődob az odatartó gabonából a szemet, a polyvát, a töreket kiverte és a szalmával együtt a dob szája elé dobta. A szalmát a dob szájánál kétoldalt állva kihúzták, gyorsan villával petrencót készítettek ós két pózna segítségével a kazalrakóhoz vitték, az összegyűlt szemet külön, a polyvát és töreket kupacba rakták. A szem tisztítását már szelelőrostán végezték. A csóplésnek ez a módja gyorsabb volt, ós tisztább gabonát nyertek, mert a cséplődobba az etető személy a kalászfejeket addig tartotta, amíg abból a szemeket ki nem verte. Az első cséplőgépek a századforduló előtti évtizedben jelentek meg: a tulajdonosok nem voltak helybeliek. A nagygazdák csak 1910 után, többségük a két háború között vásárolt cséplőgépet.

33 A tulajdonosok általában a helybeli gazdákat próbálták megnyerni, hogy a cséplés jogát tőlük megkapják. Ilyenkor csak a legtöbb földdel bíró gazdákat kellett megnyerniük. Amennyiben a faluban nem volt cséplőgép, más községből jött a cséplőgép-tulajdonos, hogy a cséplésre megállapodást kössön a gazdákkal. Egy községben egyszerre két cséplőgép is csépelt, hogy minél előbb készen legyenek. Az első cséplőgépek gőzmeghajtásúak voltak, a motoros (traktor) meghajtás az 1910-es évek táján jelent meg, de még az 1940-es években is találkozunk gőzgéppel. A cséplőgép megjelenése a szemnyerós munkáját rendkívül megkönnyítette: a tiszta búzát, az ocsút, a polyvát, a töreket különválasztotta, a szalmát pedig szalmaszállító (elevátor) segítségével azonnal kazalba tudták rakni. A cséplést kalákában végezték: általában azonos földdel rendelkező gazdák, szomszédok ós szóles rokonság fogott össze. A cséplést minden évben másmás utcában, vagy utca végéről kezdték. A csóplósnél végzendő munkát a gazda korosztályok szerint osztotta szét: a kóvehányók mindig legények vagy fiatal férfiak voltak, a dobon lévő két kóveoldó nagylány vagy menyecske, a két polyvahordó ós a két törekdobáló szintén nők voltak, a szalmakazalon többen vegyesen voltak, munkájukat a kazalrakó férfi irányította, s végül a legerősebb fiatal férfiakat zsákolásra osztották be, akik a gabonát a padlásra vagy hombárba a szérűről a vállukon vitték. A cséplés nehéz és fárasztó volt: nagy hőségben és porban dolgoztak, különösen a polyvahordók, a törekdobálók ós a szalmahordó alatt állók. Gyakran előfordult, hogy a két asztag között lévő cséplőgép akkora port csinált - mert a levegő beszorult - hogy az egyik asztag kicseplósót alig várták. A cséplést mindig árpával és zabbal kezdték, hogy annak a szalmája a kazal legalsó részébe kerüljön, mert azt teljesen feletették. A kéveoldók a dobon az etetőnek a kioldott kévéket kétoldalról, őt közrefogva adták a kezébe. A kioldott madzagokat és a zsúpszalmából font kötelet félretették: az utóbbit kukoricaszár kötözésére még abban az őszben felhasználták. A polyváspetrencót vastag, házilag szőtt lepedőből készítették: hosszából mindkét oldalából akkora részt visszahajtottak ós levarrtak, hogy azon a petrencerudat áthúzzák. A polyváspetrencót közvetlen a cséplődob mellé tették, és gereblyével a polyvát ráhúzták. Mi32 BML Pkfki. 4225/1925. 4486/1928. Személy, 1910.: Joszipovics Károly; Szalánta, 1925.: Jagodics Lajos; Pogány, 1925.: Száláncsánin Márton; Kökény, 1928.: Csobán Mihály. Valamennyien gőzmeghajtású cséplőgéphez kaptak működési engedélyt. 33 BML Alisp. árt. i. 1760/1841.