Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

FORRÁSISMERTETÉSEK - FÁNCSI JÓZSEF: Az útlevélügyi iratok történeti forrásértéke

láltak munkát. Egy községből lehetőleg egy helyre mentek. Igy például Mecsekszabolcs és környéke bányászai Hollandiába, a komlóiak és szászváriak Belgiumba, a hidasi bányászok Franciaországba vándoroltak ki, sokszor családjukkal együtt. 38 Tekintettel arra, hogy a nagy számban beadott útlevél kérelem elintézése hosszabb idői vett igénybe, sokan nem várták meg és útlevél nélkül mentek ki. 1930 évben a helyzet tovább romlik és további müszakcsökkentésre és nagyarányú munkás elbocsátásokra kerül sor. Pleizer János szászvári bányász Belgiumba kért útlevelet. A hegyhát járás foszolgabirája 1930 március 17-én jelenti, hogy a kivándorlás oka a Salgótarjáni Kőszén bánya Rt. szászvári és szomszédos bányaüzemeinél történő munkaidő csökkentés, és az ezzel kapcsolatos munkabér leszállítás. Ugyancsak a hegyháti járás foszolgabirája jelenti 1930 március 14-én, hogy Geiszler Szilveszter szalatnaki lakos, bányamunkást a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nagymányoki üzeme a február 15-én végrehajtott nagyarányú munkáslétszám csökkentés folyamán elbocsátotta, s azóta itthon elhelyezkedni nem tud. Az útlevél kiadását véleményezi. Az Állami Munkaközvetitő Hivatal 1930 május 9-én értesitette Szászvár község elöljáróságát, hogy a franciaországi creutzwaldi szénbánya felkérte magyar szénbányászok közvetítésére. Negyven éven aluli vájárok és segédvájárok jelentkezhetnek. A vájárkereset napi 34,50 frank, a segédvájárok napi 28 frankot kapnak. A kiutazás költségeit a vállalat előlegezi. Kéthónapi munka után a családtagokat a vállalat költségén a családfő után szállítják. Erre a felhivásra a bányászok Szászvár, Császta és Hidas községekből tömegesen jelentkeztek. Pár hónap múlva megindul a kintlévők családtagjainak kivándorlása is. Jól kerestek a kivándorolt bányászok a többi szénbányánál is. Bálint András volt vasasi bányász a decazvillei francia szénbányában napi 8,80 - 10 pengőt, ezenfelül családtagjai után pótlékot kapott. 3s 1931-1934 években bányász kivándorlás nem volt. Az útlevél iratok szerint ebben az időben összesen egy bányász kért útlevelet kivándorlás céljából. 3. / A falusi kisipari munkásság kivándorlása. A mezőgazdasági lakosság kivándorlásával párhuzamosan folyt a belőlük élő falusi kisiparosok és segédek kivándorlása. Legnagyobbrészt Németországban találtak munkát, de mentek más európai országba, sőt az Északamerikai Egyesült Államokba is. A kivándorlók a kézműipar minden ágát képviselték és a megye minden községéből mentek. Ezek felsorolása nem célom, de tul is nőne ennek az ismertetőnek keretein. Szemléltetésül elég, ha egy egész rövid időszakban (fél év) kivándorló iparosok közül szakmánként egyet-egyet megemlitek. 1906 év első felében Németországba vándorolt ki Helfenbein János hidasi szijjgyártó, Ónodi József szavai sütősegéd, Hermész János szászvári kőműves, Leics Mór köblényi asztalos, Rippert Mihály tékesi szabó segéd, Lőcser József ófalui bognár, Fáth Ferenc véméndi cipész, Schwarcz Móric bezedeki bádogossegéd, Müller János zsibriki takács, Schneider Henrik gerényesi géplakatos, Stengl János szászvári pintér, Dittrich Ádám püspöknádasdi molnár és Mied Ferenc pécsváradi hentessegéd. 40 Az Egyesült Államokba ment Pitz Dániel hidasi lakatos, Wolf Gábor magyarsarlósi borbély, Müller István hidasi kőfaragó, Vukovics Jakab dályoki bocskoros, Schmieder Mátyás köblényi ács segéd, Breier Ignác magyarsarlósi kovács és Gonda Mihály pellérdi csizmadia legény, 41 és végül Svájcba Pausch Alfréd apátvarasdi festősegéd és Netuschil Pál németbólyi órás. 42 A falusi kisiparosok kivándorlása szakadatlanul folyt az első világháború kitöréséig. A háború befejezése után újra megindul a kivándorlás. Az ipari munkásokra erős vonzást gyakorolt a Szerb-Horvát-Szlovén királyság. Németbóly község szinte valamennyi kőművese ide ment munkát keresni, de mentek lakatosok, szabók, kovácsok, téglagyári munkások is. 43 Nagyon sokan vándoroltak ki (ácsok, szabók, kovácsok, asztalosok) az Északamerikai Egyesült Államokba, ahol nagyon jó keresete volt az ipari munkásoknak. Blandl János téglagyári munkásnak heti 35 dollár, Neuhauser János gyárimunkásnak heti 50 dollár, és Balog Gyula kőfaragónak heti 55 dollár keresete volt. 44 1925-ben még erősebben folyik az ipari munkásság kivándorlása. Mivel a tengerentúli államokba való bevándorlást korlátozták, s az évi kvóta elég alacsony volt, a kivándorlók Belgiumba és Franciaországba mentek, ahol bányákban és ipari vállalatoknál helyezkedtek el. 1925 évben Törökországban nagyarányú építkezések kezdődtek, igy épitőipari munkásaink ván-