Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

FORRÁSISMERTETÉSEK - FÁNCSI JÓZSEF: Az útlevélügyi iratok történeti forrásértéke

nére az útlevél kérelmeket nem vonták vissza, mert a lecsökkentett bérek is jóval magasabbak voltak a hazai béreknek 1910 évben a gazdasági helyzet javult, s a kivándorlás még eró'sebb ütemben folyt, sőt nagymértékben megindult a hozzátartozók utánvándorlása is. Schumann Péterné karászi lakos útlevelet kért, hogy férje után mehessen az Egyesült Államokba. A hivatalos igazolás szerint férje heti keresete 12,5 dollár volt. 30 Az alacsony hazai munkabérek még* az idősebb korosztályhoz tartozó, koruk miatt munkaalkalmat nehezebben találó bányászokat is arra kényszeritették, hogy külföldön keressenek megélhetést. Szatykó Mihály bányamunkás munkakeresés céljából útlevelet kapott. Hogy el tudjon helyezkedni "megfiatalította" magát. Útlevelében életkorát 61-ről 51-re javitotta. A határrendőrségen a javitást észrevették, útlevelét bevonták, és hamisításért eljárást indítottak eilene. ^ 1910-1911 években a bányászok kivándorlása tovább folyik, főként Németországba. 1912-ben a katonaköteles férfiak részére az útlevél kiadását korlátozzák, majd az 1914-ben kitört világháború véget vet a bányászok kivándorlásának is. Baranya megye Magyarországhoz tartozó területén a Tanácsköztársaság megdöntése után a bányaipari munkások kivándorlási mozgalma újra éledt. A komlói, szászvári és hidasi bányavidék munkásai tömegesen kérnek útlevelet Németországba. A belügyminiszter a kérelmeket az alispán javaslatára majdnem kivétel nélkül elutasította. 32 Müsch Menyhért hidasi bányász útlevél kérelmével kapcsolatban a hidasi jegyző 1919 december 1-én jelenti, hogy a tömeges útlevél kérelmeknek nem kivándorlásra csábitás az oka, .hanem a már Németországban kint volt munkások volt munkaadóiktól levelet kapnak, hogy munkahelyüket újra elfoglalhatják, "s bár a békebeli munkaviszonyok ott is erősen romlottak, de az ittenieknél jóval kedvezőbbek. Egy'csillés napi keresete nálunk 12-13 korona, Németországban 18-20 márka. A vájár keresete 20-25 korona, kint 25-30 márka. Az ebből folyó számszerinti keresetkülönbözet, a márka magasabb árfolyama, továbbá az itteni bányavállalatok által fizetett úgynevezett fehérpénztől a termelő lakosság idegenkedése igazolják, hogy Németországban a bérviszonyok jóval előnyösebbek. Útlevelet kérő jelenleg bányamunkából él, s minthogy onnan nem elbocsátással távozott, s a környékbeli bányákban nagy munkáshiány van, oda ismét visszatérhet, s ezen munkájából magát fenn is tarthatja, "33 Tilger György komlói bányász utlevélkérelmének teljesítését a hegyháti járás foszolgabirája nem javasolja, mert mint bányamunkásnak megélhetése biztosítva van, kivándorlása nem szükséges, sőt a széntermelés biztositása szempontjából káros lenne. Ugyancsak nem javasolta a hegyháti járás foszolgabirája Kunszt János komlói bányász útlevelének kiadását sem, mert szerinte folyamodó és családja megélhetése a jelenlegi keresetéből a kedvezményes ellátás és a bő munkaalkalom mellett biztosítva van, igy kivándorlása nem szükséges. Kresz József szalatnaki lakos, bányamunkás útlevél kérelmét a kisvaszari körjegyző azzal a jelentéssel terjesztette fel a hegyháti főszolgabíróhoz, hogy nevezett bányamunkás napi keresete 50-60 korona. A főbb élelmi cikkeket a bányától kapja, igy megélhetése biztosítva van, de Németországban kevesebb munka mellett több keresetre számit, azért akar kivándorolni. Az útlevél kérelmeket elutasitották, az indok az, hogy a kivándorlás a hazai széntermelésünket hátrányosan befolyásolná. ^ A pécsvidéki bányák munkásainak kivándorlása a szerb megszállás megszűnése után indult meg. Ennek főként politikai oka volt. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a pécsvidéki bányákból mintegy 1800 bányász ment át Somogyba, hogy fegyverrel védje a proletárhatalmat. A Tanácskormány lemondása után ezek visszatértek és ismét munkába álltak. A várható megtorlás elkerülése végett még a magyar csapatok bevonulása előtt sok bányász emigrált, köztük a volt vöröskatonák nagy része is. Kisebb része itthon maradt. A megszállás megszűnése után a bánya igazgató s ág ezeket a munkásokat elbocsátotta, vagy ha szükségből meg is tartotta (munkáshiány volt), olyan munkahelyen dolgoztatta őket, ahol az amúgy is alacsony munkabérek mellett alig kerestek. Nem volt számukra más megoldás, csak a kivándorlás. Mivel mint megbízhatatlanok, útlevelet nem kaptak, s munkáshiányra hivatkozva más bányászok útlevél kérelmét is elutasitották, útlevél nélkül mentek ki. A kivándorlók legnagyobb része, a békeszerződés alapján Franciaországhoz került Saar-vidéki bányákban talált munkát. Sokan mentek Belgiumba és Németországba is.