Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pálmány Béla: Az első népképviseleti országgyűlési választások Magyarországon

zású 6-7 bácskai honatyának, akik tettleg a magyar függetlenség és szabadság mellé álltak. Hasonlóképpen magyarbarátok voltak az erdélyi örmények. Két híres kereskedő és iparos város, Szamosújvár és Erzsébetváros 2-2 kerülete a pótkövetekkel 6 képviselőt küldött, továbbá a Magyarországon szép birtokokat szerzett Gorove István és a kiváló hadfelszerelési kormánybiztos, győri Lukács Sándor a végsőkig kitartottak az országgyűlés mellett. (Egyedül a dúsgazdag ittebei Kiss Miklós, az aradi vértanú Kiss Ernő unokatestvére az, aki alkatilag bonviván lévén még októberben elhagyta a súlyos döntéseket hozó törvényhozást.) A magyarországi szabad királyi városok és a szepesi „XVI város" tucatnyi német anyanyelvű képviselője közül utóbbiak, a 4 „cipszer" követ Fábry István, Hunfalvy (Hunsdorfer) János, Irányi (Halbschuh) Dániel és Ludvigh János - egész életpályáján a magyar nyelv meghonosításáért küzdött, csakúgy, mint az eszéki kamarai tisztviselő Freund Ferenc vagy a budai Házmán Ferenc. De német nyelvű magyar hazafinak tekintették magukat a többiek, Pozsony, Sopron, Kismarton, Késmárk, Újvidék kevésbé ismert követei (Neszter József, Hauszer Ernő, Martiny Frigyes, Glózer Ferenc, Veszter Pál, Hermann Gáspár) is. A nemzetiségi hovatartozás megállapítása a szlovákságnál a legnehezebb, mivel a felvidéki köznemesség - ha szláv családnevet viselt és két nyelven beszélt is, mindig is magyar nemesnek vallotta magát és vármegyei tisztviselőként a magyar alkotmányra esküdött fel. Csak néhány mezőváros kifejezetten „magyar urak és papok" ellenes választói tették meg képviselőnek saját embereiket. Példa erre Galgóc követe, Szidor Ferenc, aki nem tudott jól magyarul. Voltak azonban lelkes magyarbarát városok és kerületek is, így a rózsahegyi követ, Jakubik Antal jegyző vagy a bobrói Martincsek Miklós ügyvéd a radikálisokhoz húztak. A magyar kormány mellett, a Hurban-Hodza féle pánszláv agitáció ellensúlyozása érdekében tevékenykedett a Népbarát (Priatel Ludu) című lap szerkesztője, Mácsay Lukács, de ismerten magyarbarát volt a zólyomi nemes Huszágh Dániel és a besztercebányai Szumrák János is. Anyanyelve, görög katolikus vallása alapján két képviselő volt ruszin, a sárosi Jakovich József és a szepesi Tizedy (eredeti nevén Deszátnik) Miklós ügyvédek. Mindketten kiálltak a szabadság ügye mellett és voltaképpen elmagyarosodtak - Jakovich 1840-től Pesten is élt. A nemzetiségi képviselők száma tehát elérte a 62-65 főt (eddig kevesebb mint 50-ről tudott a történettudomány), de mivel az ország lakosságának 2/3-át tették ki a nem magyarok, ez a 14%-os reprezentáltság természetesen nem volt arányos.