Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

Hajdú szerint mintegy tizenötezer ember gyűlt össze.

188 Beszédében nagy teret szentelt annak a gondolatnak a bizonyítására, hogy a szociáldemokrata mozgalom a választójogi harcban mindinkább a saját erejére kénytelen támaszkodni, ennek az erőnek a demonstrálása az október io-i mozgalom. A határozati javaslatban „ . . . a legerélyesebb harcra szólították fel a munkásságot . . . ennek propagálására fogják felhasználni a párt országos kongresszusát is".

189 Az október io-i megmozdulás kétség kívül jelentős volt abból a szempontból, hogy a harcos jelszavakkal, a választójogi reform érdekében a szociáldemokrata párt vezetősége meg tudta mozgatni a város, a bányavidék és a szervezett földmunkásság egészét. A fővárosban és környékén kétszázezer munkás lépett tüntető sztrájkba. A munkásosztály választójogi követelését tartalmazó emlékiratot a pártvezetőség küldöttsége adta át a parlament elnökének, Justh Gyulának. A vidéki városok megmozdulásai közül Csepel, Győr, Pécs, Nagyvárad, Debrecen, Temesvár, Resica, Fiume és Pozsony emelkedett ki.

190 A tiltó rendelkezések és fenyegetések ellenére mind Mohács, mind Siklós maroknyi munkássága felvonult, követelve az általános választójogot. Mohácson a nyomdászok, Siklóson az építőmunkások szervezésében tartottak népgyűlést.

191 A pártvezetőség decemberben Pécsett rendezett kerületi pártértekezletet, amelyen az önálló kerületi titkárság megszervezését kísérelte meg létrehozni, többek között ismét arra is felhasználta, hogy a Dél-Dunántúl három megyéjében összehangolják az általános választójogért folytatandó küzdelmet. Pelczéder felszólalásában a szakszervezetek megerősítését elsőrendű feladatnak tartotta, mert a munkásosztály mozgósítása csak az erős szervezetekkel érhető el. Kemény szavakkal ítélte el a kormányt, kijelentve, hogy „ ... ha nem tetszik a munkásság szervezkedése, hát majd orosz példa szerint fog minden folytatódni, minden üldözések ellen is . . ."

192 A felszólalók nagy elkeseredéssel és szenvedéllyel beszéltek a kormány politikájáról, amely elsikkasztja a választói reformot,

193 1908 elején erősödött a pártvezetőségben és az egyes szakszervezetekben az ellenzéki hang. Nemcsak a már említett januári párttaggyűlésen mondott bírálatot az ellenzék a pártról, hanem méltán a Munkás szerkesztőségét is bírálták, amiért ,,sem nem radikális, sem nem tudományos".

194 Február 4-én Baranya-Tolna-Somogy megye földmunkás és szociáldemokrata küldötteinek tanácskozásán számos vidéki felszólaló elégedetlenségét fejezte ki a pártvezetőséggel szemben, amiért a felvilágosító munka túl általános kérdésekkel foglalkozik és a konkrét helyzetelemzések elmaradnak.

195 A rendőrség az egész évi mozgalmat összefoglaló jelentése is megállapította a Munkás „mérséklődő hangnemét", fennállása óta először fordult elő, hogy egyetlen cikkét sem tiltották be, szerkesztősége ellen sem indítottak eljárást.

196 1908. március 15-én a pécsi pártszervezet a tornacsarnokban tartott népgyűlést. A felvonuló munkásság nem fért el, ezért megtöltötte a tér nagy részét. Hajdú Gyula pártválasztmányi tag és Szabó József párttitkár tartottak ünnepi beszédet. Hajdú összehasonlító elemzése: „A 48-as törvényekről és mi valósult meg belőle" koncepcióban tartott előadása nagy sikert aratott. Különösen az keltett figyelmet a hallgatóságban, hogy az elméleti fejtegetést pécsi példákkal illuszrálta. „A szólásszabadság csak rendőri felügyelet mellett létezik, mint ahogy jelenleg is a teremben ülnek a rendőrség képviselői és azonnal megvonják a szót, ha a kormányt bírálná ... A sajtó-