Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai bronzkor

egyértelműen e déli területek lakosságára utal. E jelenség ritkább előfordulása az északabbi területeken tehát teljesen indokolt. E díszítési mód hiánya viszont az ÉK-dunántúli, illetve az egész alföldi makói törzsterületen, már genetikai különbségnek is értelmezhető. Ugyanezt fokozza ebben az aspektusban, a somogyvári formák hiánya is a makói területen. A felsorolt adatok, de elsősorban a dél-dunántúli nagy telepek anyagának tipológiai képe egyértelműen bizonyítják, hogy e leletanyagot nem lehet a klasszikus Vucedol csoportba osztani, de annál inkább összevonhatók azok, a Vinkovci csoport A-fázisával, esetleg már a Vucedol C-fázissal is. A somogyvári edénytípusok pedig csak szerves alkotóelemként értelmezhetők az egész törzsterületen. Sajnos ma még nem láthatók tisztán a Somogyvái-Vinkouci csoportnévvel összefogható leletanyag lokális változatai, a kétségtelenül nagy elterjedési körzeten belül. Hiteles telepfeltárások szükségesek pl. még Zók-Várhegytetőn, ahol kétségtelenül a korábbi, vucedol csoporttal való nekszus a leg'óbban tanulmányozható. Hiányos a leletanyag a Dunántúl középső és nyugati területein is, hogy a csoport anyagi kultúrája, a települési formák és főleg a temetkezési szokások ismerté váljanak. A Nagygörgő-Várhegyen feltárt leletek típusösszetétele és a dél-dunántúli anyaggal kimutatható szoros rokonsága azonban mégis arra utal, hogy a Somogyvár-Vinkovci csoport meghatározásában és területi kiterjedésének felrajzolásában jó úton haladunk. A Badeni kultúrát követően kialakult képben, megfelelő összevonással megoldódik, - a Somogyvár-Vinkovci csoport értelmezése révén, a korábban Makóhoz sorolt közép- és nyugat-dunántúli lelőhelyek sorsa. Ugyancsak ezek által talál egymásra, teljes területi fedésben, a somogyvári típuskör és annak „szub- vagy szupersztrátuma" is. Összefoglalás: 1. A Dunántúl korabronzkorának kialakulása két nagyjából azonos időben érkező népcsoporthoz kapcsolható, (ie. 1900) 2. A déli és délkeleti eredetű összetevőkből kialakult Makó csoport népe az ÉK-Dunántúlt foglalta el, egyes csoportjai DNy-Szlovákiában telepedtek le (Kosihy-Caka csoport). 3. A Dráva-Száva közén és D-Baranyában élt Vucedol-csoport alaplakosságán, déli és délkeleti összetevők érkezésével kialakult a Somogyvár-Vinkovci csoport és É-ÉNy-felé haladva elfoglalta a Dunántúl nagyobb részét, ahol badeni alaplakosságot talált. 4. A Makó és Somogyvár-Vinkovci csoport, a korai bronzkor 1. periódusában egymás mellett élt. A 2. periódusban, a Makó csoport helyén a Nagyrévi kultúra és annak Glockenbecher-Csepel csoportja alakult ki. Ezek egyidejűsége a továbbélő Somogyvár-Vinkovci csoporttal, ugyancsak bizonyítható. 5. Mai ismereteink szerint a Somogyvár-Vinkovci kultúra önálló élete a mészbetétes kerámia népe korai fázisának kialakulásáig tarthatott, (ie. 1700-1650).