Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

jedésű gazdasági épületek is tartoztak ehhez, mivel az ásatások során mezőgazdasági szerszámok és ekehúzó láncok is előkerültek. A villaépületből fürdő, vízvezeték elosztócső, márványtöredékek, ablaktöredékek is napvilágra kerültek. Mindezek együttvéve alátámasztják azt a feltevésünket, hogy egy nagyobb birtok központi villaépülete terült el Komló-Mecsekjánosi határában. A villaépület a II. században épülhetett, több átépítésen ment keresztül. Az itt talált érmek a IV. sz. első harmadától 375-ig követhetők, ismét alátámasztva azt a már máshol is tett megfigyelésünket, hogy ezek a települések a IV. sz. végéig éltek. Az ásatások bizonysága szerint a villaépület a IV. sz. végén tűzvésznek esett áldozatul. Teljesen más típusú településsel találkozunk a Magyaregregyhez tartozó Márévár területén. A középkori vár feltárása során 1963-66. között G. Sándor M. római kori leletanyagra bukkant: nagymennyiségű kerámia, III. századi érmek, vaseszközök, bronztárgyak kerültek elő. Jellemző módon a III. századi éremanyag Gallienus császár és Salonina császárnő, valamint Valerianus császár 259. évi vereteivel zárult, ami Baranya megyében is ismételten alátámasztja azt a felfogást, amely szerint 259—260-ban nagyszabású ellenséges támadás vonult végig a megyén, a Drávától kiindulva É felé, s amelynek többek között Sopianae és a most tárgyalt éremlelet alapján a Márévár területén levő egykori római őrtorony is áldozatul esett. A római kori őrtoronyból az itt állomásozó katonaság szemmel tarthatta az ide nyíló völgyeket. Mivel az éremanyag és leletek között későbbi időre mutató darabok nem találhatók, valószínű, hogy az űrállomást elpusztítása után nem építették újjá. 1971-ben a Márévári kolostor feltárása során (G. Sándor Mária ásatása) II—III. századból származó sírkő töredéke került elő, amelyet a kolostorban küszöbként használtak. Feltételezhető, hogy a sírkő az őrtoronyban állomásozó katonaság egyik tagjának családi temetkezéséből származik. Egyébként Magyaregregy területéről a múlt századból Posta B. Maximianus Hercules bronzéremről tesz említést. Közelebbi lelőhelyét nem ismerjük. Magyaregregy lelőhelyről származtatnak egy Krisztus-monogrammal ellátott bronz pecsétgyűrűt és kígyófejes bronz karperecet. Az előbbi lelet alapján Thomas E. Magyaregregyre római villát helyez. Ezt az adatot azonban helyesbítenünk kell, amennyiben mind a Krisztus-monogrammos pecsétgyűrű, mind a kigyófejes bronzkarperec Kisvaszarról származik, ahol római sírok kerültek elő a Magyaregregyre vezető mezei úton útjavítás alkalmával. Nyilván a megyével foglalkozó régészeti irodalomban ez vezetett ahhoz a félreértéshez, hogy a leletek Magyaregregyről származnak. A fentiekből következtetve Kisvaszaron is számolhatunk kisebb római településsel, villával, amelyik a későrómai, ókeresztény jellegű leletekből következtetve a IV. századra keltezhető. Későrómai téglasírról tudunk Szalatnak területén is. Gerényesen ugyancsak IV. századi római kori temető ismeretes, amelyben mázas agyagkorsó, bronzgyűrű, bronzfibula, vasnyárs és II. Constantius érmek kerültek elő. Itt is számolhatunk tehát római településsel. Igen nagyjelentőségű az az éremkincs, amelyik 1900-ban Alsómocsolád határában került elő (kb. 1300 db). A kincsleletben 55 db köztársaságkori veret