Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

— A Zseliccel kapcsolatban említettük a mai Baranya-csatorna tágabb térségében húzódó mélyszerkezeti árkot. Ennek K-i pereme a mai Hábi-csatorna vonalában fut. Érdekes e nagyszerkezeti árok mai domborzati realizálódásának elemzése. Megállapítható, hogy ez az egységes ÉNy—DK-i csapású mélyszerkezeti egység az ÉNy-i részen pleisztocén süllyedékben (a Zselic ÉK-i része), a DK-i részben erős pleisztocén emelkedésben (a Völgység Ny-i pereme) realizálódik, és a két eltérő mozgású felszín között pedig a Baranya-csatorna É—D-i csapású széles, árkos süllyedéke található. — Ettől a mai domborzatban bonyolultan jelentkező mélyszerkezeti egységtől K-re ópaleozoós hát emelkedik ÉNy—DK-i csapásban. Keleties pereme a Szászvár— Mekényes vonalban húzódik. Ennek a gránithátnak, amelyre felső-pannon és pleisztocén települ, a keleties pereme semmiféle kapcsolatot nem mutat a pleisztocén, illetve mai szerkezeti viszonyokkal. Ebből nyilvánvalóan következtethető, hogy a hát és K-i szomszédja a pleisztocénban már egységes blokként mozgott. — A gránithát közvetlen K-i szomszédságában egy, a Baranya-csatorna térségében található mélyszerkezeti medencéhez hasonló süllyedékterület van. Itt az ópaleozoós alaphegység jura és kréta rétegekkel fedett. E medence K-i határa nagy megegyezést mutat a Völgységi-patak Bonyhád térségi É—D-i futásával, illetve a Sió Simontornya— Szekszárd közötti futásával. Ez a medence tulajdonképpen a Völgység DK-i térségében fekvő középső-pleisztocén süllyedékterület alatt mutatható ki. — A mélyszerkezet és a pleisztocén tektonika közötti harmadik nagyméretű azonosság a Völgység D-i peremén, a Völgységi-patak K—NY-i irányú völgyszakaszán van. Ebben a térségben van a határa a már említett eltemetett gránithátnak, és a tőle K-re fekvő mezozoikummal fedett medencének. Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy a Hábi-csatorna, a Völgységi-patak és a Völgység DK-i térségéneksüllyedékterülete kapcsolatot mutat a mélyszerkezeti viszonyokkal. Felszínfejlődés A pannon előtti időszak fejlődésmenete a legújabb mélyfúrások (Alsómocsolád, Györe, Liget, Szalatnak) rétegsora és a geofizikai kutatások tükrében vázolható (Szénási Gy. 1964). A dioritamfibolitra, mint ópaleozoikus képződményre, a perm szárazföldi akkumulációs termékei települnek. Ezek azonban csak a felső-perm felső részének agyagos, az alsótriászra hasonlító fáciesű képződményeiben mutathatók ki. Úgy tűnik tehát, hogy a permi időszak túlnyomó részén a terület magasreliefű volt, ahonnan anyagkihordás történt szárazföldi akkumuláció nélkül. A süllyedés a felső-perm felső részében indult meg. Ez a süllyedés sokáig nem tartott. A triászt csak az anizuszi emelet képviseli (Liget). Az alsó-triászban tehát ismételt emelkedés történt. A középső-triászban feltehetően általános lehetett a süllyedés. Ennek következtében az anizuszi rétegek feltehetően az egész területet elborították. A felső-triászban a Völgység K-i része valószínűleg emelkedés következtében denudálódott, mert itt a jura és kréta rétegek felett nem található felső-triász. Az említett gránithát alacsonyabb felszín lehetett, mert néhol (Györe) a feltételezett felső-triász is megtalálható. A Baranya-csatorna térségében elhelyezkedő, többször említett mélyszerkezeti árok szintén kiemelkedett térségként értelmezhető, mert a felső-triász az anizuszi emelet felett hiányzik. Végeredményben tehát megállapítható, hogy a triászban a gránithát relatíve süllyedékterület volt.