Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

V. TALAJFÖLDRAJZ

A lehulló csapadék intenzitása pedig — a domborzati viszonyokkal karöltve — a talajpusztulás, erózió egyik fontos tényezője, ami megyénk talajviszonyait nagymértékben meghatározza. A hótakaró időtartama és vastagsága szintén a talajok vízháztartását befolyásolja, mert elolvadásának módja a talaj vízkészletét nagymértékben érinti. Az előbb említett klimatikus tényezők természetesen nem külön-külön érvényesülnek és hatnak, hanem a legnagyobb mértékű összefonódásban, kölcsönhatásban egymással és a többi környezeti tényezővel együtt. Ha csak a fent vázolt éghajlati tényezők szabnák meg a megye talajtakarójának kialakulását, akkor túlnyomó részt barnaföld és csernozjom típusú talajaink lennének. Az a tény viszont, hogy ezek nellett nagy területeken más fajta talajok jöttek létre, szintén azt mutatja, hogy a klimatikus tényezőn kívül sok egyéb környezeti tényező szabja meg a talajtakaró kialakulását és jellegét. Az élőlények szerepe a talaj kialakulásában mindinkább előtérbe kerülő problémája a talajtannak. Régebben csupán a talajok termékenységét biztosító humusz kialakulási és lebontási folyamataiban tulajdonítottak szerepet az élőlényeknek, de ma már számos adat bizonyítja, hogy ezen kívül a talajok fizikai és kémiai jellegének létrehozásában is igen jelentős szerepet játszanak a talajon és a talajban élő növények és állatok. Az élőlények alapvető életfunkciójuk: az anyagcsere révén állandó, szoros, kétoldalú kapcsolatban állnak a talajjal. Testük felépítéséhez, biológiai folyamataik végzéséhez abból vesznek fel anyagokat és oda adják le anyagcsere termékeiket, sőt elhalásuk után egész testük anyagát is. így, egy állandó anyagi körforgás létesül a talaj és az élővilág között, ezért a talajok kialakulásának és további változásainak folyamatában döntő tényezőként jönnek számításba az élőlények. A talajjá válás kezdetén, amikor az első élőlények megtelepednek egy geológiai képződmény (kőzet) felszínén, megindul a biológiai hatások hosszú láncolata és mindaddig tart, amíg a talajban és a talajon élő szervezetek ott léteznek, vagyis amíg egyáltalán talajról beszélhetünk. S mivel az élőlények sohasem egyedül, hanem mindig egy bizonyos együttesben élnek, nem külön-külön fejtik ki talajalakító hatásukat sem, hanem az egész társulás, együttesen. A magasabban organizált növényi szervezetek fotoszintézisük révén a talajból felvett egyszerűbb felépítésű sókat bonyolult szervesanyagokká alakítják, a fejlettebb állati szervezetek ezzel táplálkoznak, tehát szintén a testükbe építik, a talajban élő mikroorganizmusok viszont e bonyolult szervesanyagokat ismét egyszerűbbekké bontják le. Ezeknek a folyamatoknak az állandó láncolatát nevezzük a talaj biológiai életének, biológiai folyamatainak, de ez csak ott mehet végbe, ahol a föld felszínén olyan magasabb szervezettségű növényzet él, amely a fotoszintézis révén a levegőből felvett széndioxidot és a talajból felszívott vizet és egyéb anyagokat összetett szerves anyagokká alakítja, s ezért a növénytakaró tulajdonsága, milyensége — a többi környezeti tényezővel együtt — különösen fontos a talajok kialakulása és fejlődése szempontjából. Megyénk területén a természetes növénytakarónak három fő típusát (klimax övezetét) ismerhetjük fel : — Az erdős puszták öve, ahol a legfejlettebb növénytársulásokat a száraz tölgyesek képviselik, a helyi környezeti tényező hatására létrejött természetes pusztákkal, lápokkal, ligeterdőkkel. Ebbe az övezetbe sorolható a Duna és a Dráva síksága a megye K-i és D-i területein. — A zárt tölgyesek öve, ahol a cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek képvise-