Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

Ez a megemelkedés feltehetően a würm végén történt, és nem volt mindenütt azonos intenzitású. A Geresdi-tönk D-i peremétől a Villányi-hegység Ny-i végződése közötti vonal mentén ugyanis határozottan kimutatható egy ÉK—DNy-i lépcső a platók lealacsonyodásában (44. ábra). A tereplépcső D-i előterében forrás-horizont van, amely az eltörött fosszilis talajzóna felett fakad. így tehát nyilvánvaló, hogy az emelkedés a würm második felében zajlott le, és akkor tört ketté az addig egységes plató-térség is. Jelentős mozgások vannak a Mecsek közvetlen térségében is. Rétegtani adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a würm elején, sőt a közepén is a hegységből a vizek D felé folytak, tehát a mai Pécsi-fél medence morfológiailag még nem létezett. A mai Pécsi-félmedence D-i peremének löszfeltárásaiban ugyanis keskeny kavicshorizontok találhatók, amelyek mecseki kőzetekből állnak. (SZABÓ PÁL Z. 1957a). A rendkívül intenzív és DNy felől fejlődő süllyedés tehát nyilvánvalóan csak a würm végén következhetett be. A hegység emelkedése és a félmedence süllyedése azonos időszakban ment végbe, amit a hegység völgyeiben igen magasan fekvő würminek ítélt völgyvállak, illetve félsíkok igazolnak. Ekkor indult meg az a nagymenynyiségű anyagkihordás, aminek korrelativ üledékei Pécs —Pellérd térségében megtalálhatók, és amelyben tárolódott víz képezi a város vízellátásának egyik alapját. Ez a nagyarányú süllyedés a Zselic D-i előterében is kimutatható. A dombság würm elejinek ítélt lösszel vastagon fedett völgyvállai ugyanis a D-i peremen néhány km távolságban besimulnak a mai felszínbe. Ugyanakkor az Almás-patak hordalékkúpja felszínén végzett mélyfúrások tetemes mélység alatt jelzik a pannont, felette iszapos, homokos rétegek fekszenek, amelyek nyilvánvalóan legfőképpen würm végi anyagkihordás korrelativ üledékei. Szintén szerkezeti hatásra, jelentős változások vannak a Mecsek É-i előterében is. Ekkor van a fő fejlődési időszaka a Sásdi árkos süllyedéknek, amit .SZABÓ PÁL Z. (1957a) még medence jellegűnek tartott. A közvetlen térség völgymorfológiai adatai szerint a mozgás inkább a würm végére, illetve második felére tehető. Az árkot határoló völgyoldalakban ugyanis a würminek ítélt völgyváll, illetve völgylábi félsík igen magasra emelt helyzetben van, jelezvén, hogy a würm elején még képződött a félsík, majd ezt követően rajta a vastag lösszel igen magasra emelkedett. Ekkor indult meg az árok tetemes feltöltődése is mecseki eredetű durva kavicsos üledékkel. Ezt a Sásd—Oroszló környéki mélyfúrások szelvényei igazolják. A kőzettani adatok és az akkori völgyhálózat futása alapján megállapítható, hogy a hegység É-i előterében fekvő kavicsos miocén rétegek pusztultak ekkor. A rétegek szemcseátmérője határozott D—É-i finomodást mutat, amely egyben az árokban képződött hordalékkúpra utal. Ezek a mozgások kimutathatók a Mecsek és a Zselic szerkezeti határát jelző Bükkösdi-völgyben is. Itt nincs árkos süllyedés, csak aszimmetrikus kibillenések. A Keleti Mecsek É-i határát képező Völgységi-patak egy szakaszán is jelentős árkos süllyedés mutatható ki (ÁDÁM L. 1969). Ez a mozgás feltehetően már a közép pleisztocén végén elkezdődött. Az újpleisztocén eleji süllyedést az egy fosszilis talajjal tagolt lösz jelenléte látszik igazolni. Az árkos süllyedést pedig a kavicsos rétegsornak É felé történő, térben gyors kiékelődése igazolja. A fúrási szelvények szerint ez az árok is mecseki eredetű kőzetekkel töltődött fel. Az anyagkihordás a már akkor is legfejlettebb völgyben, a mai Völgységi-patak völgyében történt, de szerepe