Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

Hauterivi emelet A 100—300 m vastag rétegsor felfelé finomodik. A durva parti konglomerátumra (litorális kifejlődés), amelyben elvétve koptatott vastaghéjú kagyló-, csigamaradványok is találhatók, középfinom, finom szürke homokkő, majd márgás homokkő települ. Feljebb zöldesszürke, vörös márgakifejlődésbe megy át a szürke homokkőösszlet, majd vékony alkálidiabáz lávaár-közbetelepülés zavarja meg az üledékképződést, jelezve, hogy a tenger alatti vulkanizmus még nem ért véget. (Márévári völgy alsó része) A Jánosi-pusztai feltárásokban és a Hidasi-völgyben a konglomerátumhomokkő összlet felett sárgásbarna színű, crinoideás mészkő, sima törésű féregnyomos foltosmészkő, márgás mészkő, bentonitosodott tufarétegek jelennek meg vékony diabáz-közbetelepülésekkel. A rétegsort felfelé egy spilites diabáz lávaár zárja le. Zengővárkony környékén a crinoideás, növénymaradványos mészkő 280 m vastagságú. Diabáz lávaárak itt már nem zavarják a tengeri rétegsor lerakódását. Ennek a rétegsornak felső része valószínűleg már a barrémi emeletbe is átmehet. Az Északi Pikkelyben durva, szögletes diabázanyagú aglomerátum és felette települő szenes agyag képviseli a hauterivi emelet parti kifejlődését. A hauterivi képződmények kifejlődése (abráziós konglomerátum, szenes agyag) arra utalnak, hogy a tenger előrenyomulása, ugyanúgy mint a liászban, DDK felől történt és az ÉÉNy-i partvonalat a valangini vulkánitok koszorúja képezhette, hiszen ezeknek anyagát dolgozta fel az előrenyomuló hauterivi tenger (WEIN GY. 1968). Kevésbé durva, szürke márgás homokkőrétegekből került ki az a híres szublitorális fauna, amelynek alapján HOFMANN K. először állapította meg a Mecsekhegységben az alsó-kréta jelenlétét (HOFMANN K. 1912, VADÁSZ E. 1912). HORVÁTH A. (1959, 1968) által újrafeldolgozott faunából néhány fontosabb alakot az alábbiakban ismertetünk: Montivaultia divariformis Coqu., Lilhodomus anbersonensis Pict. —

Camp., Pecten (Neithea) ataxus Roem., P. germanicus Woll., Spondylus striatus (Sow)., Alectryonia macroptera Sow., Astarte transversa Léym., Diceras semistrialum Hofm., Toucasia carinata Math., Valelia germantPict.—Camp•., Monopleura böckhi Hofm., Pleurotomaria neocomiensis d'Orb., Nerinea valdensis PictCamp., cfr. paileteana d'Orb., Terebratula hofmanni Vad., Rhynchonella multiformis Röm., Terebratula depressa Lamarck, T. gracilis Schloth, Megathyris megatrema (Sow)., Eugeniacrinus bernensis Oast., Cidaris muricata Roem. A fauna hauterivi emeletre utal. A crinoideás mészkő-márga összlet felső részében ifj. NOSZKY J. (1948) Requienia lonsdaleit ( = Toucasia carinata Math.) és egy Orbito/ina maradványt talált, amelynek alapján a barremi, sőt apti emelet jelenlétét is feltételezi. Véleményét FÜLÖP J. (1961) is osztotta, dacára annak, hogy mind ez ideig az időközben elkallódott Orbitolina maradványt újabbal nem sikerült pótolni.