Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)
változat. Alapanyag mikroklin, zárványmentes és mindig keresztrácsozott, enyhén pertites. Az átlag triklinitás aránylag kicsi és megegyezik az erdősmecskei granodiorit káliföidpátjaiban észlelt kettős triklinitás kettős értékével. A plagioklász a mikroklinhez hasonlóan, porfirosan és az alapanyagban egyaránt megjelenik. Kvarc főleg az alapanyagban figyelhető meg. Néhány helyen mikroklinesedés figyelhető meg, színes elegyrészek közül a biotit említhető, ami gyakran kloritosodott és jellegzetes rutil zárványokat tartalmaz (szagenit rács). Hajlott, hullámos kioltása préselés nyomait jelzi. Járulékos elegyrészek: rutil, kevés cirkon, apatit, opak ásványok és másodlagos eredetű kalcit. A kőzet hipabisszikus szinten (porfiros szövet, granofiros struktúra) megmerevedett granodiorit, ill. granodiorit-porfirit, ami később kálimetaszomatózis hatásának volt kitéve (mikroklin megjelenése). A kőzet analitikai kora abszolút kor (Rb/Sr vizsg. KOVÁCH A. 1972) 975 ill. 1180 millió év. A Szalatnak-3. fúrás 538 m-éből kikerült gránitporfir elemzését NEMES l-né és GUZY K-né (MÁFI) végezték el (MÁFI 1972, Adattár). SIO, 60,47% Na,0 3,51% TIOo 0,79% K 2 Ó 5.61% A1 2 Ö 3 17,23% -H 2 0 0,14% Fe 3 0 3 0,44% +H 2 0 1,79% FeO 3,84% P 2 0 5 0,22% MnO 0,10% C0 2 0,73% MgO 1-50% 100,00% CaO 3,63% 100,00% Ezt a gránitot eddig kizárólag a Szalatnak-3. sz. fúrásban feltárt injekciós kifejlődésben és a szilur alapkonglomerátumban áthalmozott helyzetben ismerjük. Ezt a kőzetet JANTSKY B. gránitporfirnak tartja. Korát pontosan rögzíti az a tény, hogy 508,0 — 572,9 m között teléres benyomulásként helyezkedik el, e fölött pedig a szilur konglomerátum kavicsaként, azaz a telérek lepusztulási termékeiként jelentkezik. A Geresdi-hátság É-i szegélyén Bátaapátitól Erdősmecskéig a felszínen tanulmányozható az ún. fillit-amfibolit" öv. Az epimetamorf (zöldpala fáciesű) kőzetekből felépült erősen tektonizált, mintegy 500 m széles öv szerkezeti vonalak mentén érintkezik a variszkuszi szintektonikus gránitosodás hatására migmatitosodott prekambriumi kristályos kőzetekkel. A fillit-amfibolit öv kőzeteit Ny-i irányban a Pécs 7. sz. fúrásban és Pécs város területén (ma már nem látható építkezésnél) is megfigyelhetjük. Ezenkívül a Nyugati-Mecsekben a Helesfa-2. sz. fúrás által harántolt talkpala, metamorf dolomit és szerpentinit is ebbe a szinttájba sorozható. Rétegsorát váltakozó sorrendben a következő kőzetek építik fel: selymesfényü, szürke fillit, szerick-muszkovitpala, sötétzöld amfibolit és szerpentinit, mészfillit, lencsés kifejlődésű kristályos mészkő és dolomit. A mészfillitből Chitinozoa töredéket sikerült ORAVETZ J.-nak kimutatnia (ORAVETZ J. szóbeli közlése, in WEIN GY. 1967b). Ennek a maradványnak, amelynek életideje a kambriumtól a devonig terjed, alapján a fillit-amfibolit összlet korát feltételesen a kambrium—ordoviciumba
