Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

bizonyítékunk van arra, hogy a Keleti-Mecsek idősebb, kréta trachidoleritja lineálisan ide erodálódott. VÉGH SÁNDOR (1955-1956) az ÉK-i Mecsek alsó helvéti rétegsorában trachidolerit kavicsokat mutatott ki. Koptatottságukból Ny—K-i anyagszállítást feltételez. A mai Geresdi-tönkről származó anyag a helvét idején a Mecsek déli előterében kialakult süllyedékben halmozódott fel, amit az itteni rétegek nagyobb vastagsága igazol (HÁMOR G. 1970). Ezt követően terjedt az akkumuláció észak felé, a közép-mecseki süllyedéken át a Keleti-Mecsek északi szerkezeti vonalán éppen akkor fejlődött süllyedékbe. Mint említettük a délről északra való fokozatos szállítást a konglomerátum kőzettani adatai is bizonyítják. A hegység déli peremsüllyedékében a jellemző kőzet a gránit, a permi homokkő és a kréta kvarcporfir, míg a hegység belsejében (Középső-Mecsek) és északi peremén a triász, jura és kréta vulkánikus kőzetek jelzik a lehordási terület kőzettani jellegű változását (HÁMOR G. 1970). Az alsó-helvét rétegek sajátos regionális vastagságváltozása tehát igazolja, hogy a Mecsek északi és déli szerkezeti határán ekkor, illetve az ezt követő közvetlen időben a stájer mozgások hatására némi süllyedés játszódott le. A geológiai mélyfúrások adataiból szerkeszthető szelvényekkel tehát igazolható, hogy a hegységtől délre fekvő, korábban egységes terjedelmes felszínű paleozoos hát ÉK—DNy-i és erre merőleges vonalak mentén szétdarabolódott és részben lesüllyedt. Ekkor keletkezett, pontosabban ekkor kezdett kialakulni az ún. Ellendi-medence (31. ábra). A közvetlen északi, keleti, déli és nyugati szomszédság geológiai felépítését feltáró Pécs, Monyoród, Vókány, illetve Gyód 2., 3., 4. jelű fúrások igazolják, hogy ezeken a területeken a denudáció miatt réteghiány keletkezett. Gyód 1. jelű fúrás szelvénye viszont arra enged következtetni, hogy ezeken a felszíneken az alsó-helvétben lehetett némi konglomerátum-képződés, mert itt néhány méter vastagságú anyag található. A medence kezdeti kialakulása tehát az alsóhelvétre tehető. A medence tágabb térségének medencealjzat-izohipsza térképe adataiból és az alsóhelvét üledék képződés fentebb vázolt térbeli menetéből arra lehet következtetni, hogy ez a mozgás a villany—szalatnaki mélytörés újraéledésével kapcsolatos. Maga a medence teljes egészében ebben a zónában fekszik. Ugyanakkor az izovonalak mutatják, hogy a medence kialakulása kapcsán rendkívül keskennyé vált paleozoos hát a középső-mecseki árok és a medence között lealacsonyodik. Ez a lealacsonyodás minden valószínűség szerint a medence kezdeti kialakulásával egyidős. Hasonló szerkezeti folyamat volt a nyugati és keleti hegységrész között is. Ennek következtében az alsó-helvétben a Mecsek morfológiailag két szigetként fêlent meg és e domborzati magok körül jelentős folyóvízi eróziós és akkumulációs folyamatok kezdték kialakítani a ma is jól kimutatható ún. felső lépcsőt. Ezt a szigetszerű ősföldrajzi helyzetet ezeknek a hegyláblépcsőknek térbeli elrendeződése is igazolja, miszerint a Jakab-hegyet és a Zengő-csoportot övszerűen veszik körük Ezek a lépcsők a permi homokkőben, illetve a triász és jura mészkőben kitűnően konzerválódtak és ma 350-—400 m tszf magasságban találhatók (32. ábra). Az alsó-helvét közepén ujabb felszínfejlődési folyamat jelenik meg. Riolit vulkánosság jelzi, hogy nemcsak a denudáció kapcsán történik a lealacsonyodás, hanem némi szerkezeti mozgásokat is fel kell tételeznünk a szávai fázissal kapcsolatban. Ez a vulkanizmus morfológiailag nagyjelentőségű lehetett, hiszen riolittufája regionálisan elterjedt Délkelet-Dunántúlon (VADÁSZ E. 1960).