Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

Felső-jura A mecseki terület üledékeinek tükrében folyamatos ősföldrajzi viszonyok rajzolódnak ki. A korábban már megjelenő mészkövek most is megtalálhatók, sőt uralkodóvá válnak. Az egész időszakot a hegységben a mészkőképződés, tehát a tengeri állapot jellemzi. A szekuláris tengerfenék ingadozás nem mutatható ki. Ezeket a rétegeket nem tagolja márga, vagy egyéb képződmény, amely erre engedne következtetni. A rétegvastagságok azonban igazolják, hogy az a süllyedési tendencia, amely a Keleti-Mecsekben a jura elején elindul, még akkor is folytatódott. Ennek a periódusnak kőzetei a Villányi-hegységben is megtalálhatók. Az üledékképződés itt is folyamatos és a rétegek a mecsekihez hasonlóak. Ebből természetesen a két terület azonos felszínfejlődési viszonyaira, illetve azonos ősföldrajzi állapotára következtethetünk. A felső-jurát Délkelet-Dunántúl egyéb területein (Rinya-lapály, Külső-Somogy, Tolnai-dombság) a mélyfúrásokban nem ismerjük. Ezzel kapcsolatosan szintén csak a korábbi álláspontot tudjuk említeni, hogy tudniillik ez nem azt jelenti, egyértelműen, hogy ebben az időben nagykiterjedésű szárazföldet kell feltételeznünk. Mint később, a kréta fejlődésmenetből látjuk, ezek lepusztulását egy későbbi periódusban is valószínűsítjük. Mindezek figyelembe vételével megállapítható, hogy a felsőjura fejlődésmenetet a Keleti-Mecsek területén csaknem általános tengeri időszak jellemzi. A két hegység közötti ősföldrajzi viszonyokat illetően nem tudunk egyértelmű álláspontra helyezkedni a réteghiány miatt. Valószínű, hogy Délkelet-Dunántúl felszínének az a hármas osztatúsága, amely a jura elején kialakult, kis módosulással a felső szakaszban is létezett. Valószínű, hogy a süllyedés még a Mecsektől északra és nyugatra fekvő magasabb térszínre nem terjedt ki. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a korábban már említett VHiány-szalatnaki mély törés mentén nemcsak a felső, de az egész jura időszakban némi mozgásokat kell feltételeznünk a. mecseki rétegtani tények alapján. Az ugyanis az egész jura időszakra érvényes felszínfejlődési tény, hogy a Mecsek nyugati és keleti része között nagyszerkezeti vonal húzódott, amelynek nyugati része nemcsak a felső, hanem az egész juráiban szárazulat vagy többnyire szárazulat volt. Az a tény, miszerint az említett mélytörésből közvetlenül K-re (Monyoród) a liász, illetve középső-jura (aaléni) mészkő megtalálható, de a töréstől nyugatra (Gyulapuszta) már nem, arra enged következtetni, hogy ebben a térségben is némi szerkezeti mozgások voltak, amelyek talán már a jurában is réteghiányt eredményeztek. A felső-jurában ismételt kéregmozgás igazolható a Villányi-hegység és tágabb területén a pikkelyek rétegsorrendjével. A középső-jura bath emeletében bekövetkezett transzgresszió nem volt hosszú életű. A felső-jura elején ugyanis újabb kiemelkedés következik be a hegység területén. Ez azonban az általános érvényű, mert az úgynevezett i., és V. pikkely területe továbbra is elöntés alatt marad és itt a kimmeridgei emelet mészkövei képződnek. E lepusztulás, és szerkezeti folyamatok dialektikáját figyelembe véve megállapítható, hogy ez a mozgás a felső-jura végén valószínűsíthető. A felső-jura kimmeridgei és titon mészkőnek egy, illetve két pikkelyben való részvétele és a kőzeteknek szerkezeti vonalon történő megszűnése joggal arra