Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - ERDŐSI FERENC: Baranya megye XIX. sz. végi helyérdekű vasútjai

közhasznú és alulírottakra életkérdést képező vállalatot kegyes pártfogásába venni és azt magas gondozására méltatva eredményes befejezéshez juttatni."

5 Francisci amikor az egy év után lejárt előmunkálati engedélyét 1892 novemberében ismét megújításra kérvényezte, ennek az eseménynek kapcsán a Pécsi Napló arra emlékeztetett, hogy e vonalra ikorábban már négy előmunkálati engedélyt is adtak, sőt egyik-másik engedélyt öt éven keresztül is sorozatosan meghosszabbították. Mindezt annak a jelének tartotta, hogy e vasút megépítése iránt az érdekelt vidéken nem mutatkozott kellő érdeklődés, vagyis, hogy nem sikerült olyan mértékű anyagi hozzájárulást biztosítani, melynek alapján valamely „vasútépítő bank" a pálya megépítését magára vállalni hajlandó lenne. Az újságíró mindazon — eléggé nagy számú - pécsi lakosokkal szemben, akiknek nem tetszik e vasút létrehozásának terve, leszögezte: „Minthogy azonban tetszési vagy nem tetszési nyilatkozatokkal nem lehet vasutat építeni, egyhamar nincs arra kilátás, hogy a budapest-pécsi vasút Pécsről építtessék ki tovább. Nézetünk szerint csak örülni lehetne azon, ha Francisci terve megvalósulna, mert az a 12-13 km-es kerülő Szentlőrincen át nem eshetik számításba azon nagy előnnyel szemben, hogy Szlavóniának egy nagy része számunkra könynyen megközelíthetővé lesz téve, s Szlavónia első sorban Baranyával szoros közgazdasági kapcsolatba lesz hozva."

6 1893 márciusában Pécsett úgy látták, hogy a kivitelezés előtt álló szentlőrincnasici vasút — melynek engedélyezési eljárására Budapesten február 18-án került sor

7 - elsősorban Szlavónia érdekeit képviseli. Ugyanis ez a pálya két irányban egészítené ki a már elkészült, Verőce megye székhelyére nézve létfontosságú eszék-batrinai vasutat: egyrészt közvetlen összeköttetésbe hozza Budapesttel és Péccsel (Szentlőrincen át), másrészt Barccsal (Szlatinán és Terezovácon át). A tervezett pálya a Dráva áthidalásával Miholjacon át Szlatinán csatlakozva a barcspakráci vasúthoz, és az eszék-batrinai hév nasici állomásához vezetne. Nem véletlen, hogy a Pécsről Szlavóniába vezető vasút végállomásaként a helyiérdekű variáció esetén Nasicot jelölték ki, ugyanis Nasicnak a horvátországi vasútépítési tervekben (nyilván nem utolsó sorban az ottani „Nasici-Neuschloss Fűrészüzemek-Gyanta- és Tanningyár Rt" szállítási igényeit is figyelembe véve) kisebb vasúti csomópont szerepet szántak. így pl. 1893. október 1-jén adták át az eszék-nasic-batrinai vasút eszék-nasici részét.

8 Mivel folytatásának, a nasicpozsega-batrinai szakasznak a tervei is már az államvasutak zágrábi igazgatóságán voltak, Horszky János vállalkozó kész volt az egész vonalat 1893 őszétől 1894 decemberéig elkészíteni.

9 Az e/őmunká/afokkal kapcsolatban a levéltári és sajtóforrások csak néhány szórványos információt adtak. Francisci az 1893. október 16-án ismét lejáró előmunkálati engedélyének meghosszabbítását kérte a kereskedelmi minisztertől 1893. október 9-én,

10 ugyanezen év június 23-án pedig Horszky János és Placic Miklós kértek előmunkálati engedélyt a hév szlatina-nasici szakaszára.

11 5 O. L. K 229/314. ikt. sz. nélküli irat. 6 Pécsi Napló, 1892. november 13. ' Nem tudjuk, hogy Franciscinek vagy ki másoknak köszönhetően, de már 1892. január 20-ára kitűzték a pálya közigazgatási bejárását (O. L. K 229/314/86872). 8 Ruzitska Lajos: A magyar vasútépítések története 1914-ig. - KÖZDOK, Budapest, 1964. 9 Pécsi Napló, 1893. július 26. 10 O. L. K 229/314/75186. 11 O. L. K 229/314/40618.