Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

panaszkodtam, és most hallom, hogy a raduczi szolgabíró szorosan megtiltotta nekik tovább bányászkodni azon megjegyzéssel: hogy nem hitte volna, miszerint a magyarok is olyan góbék, mint ezek a . . . mások. . . de most látja, hogy az ő eszüknek sem kell tarisznya. S ezt, amint mondják, szégyenlik is. No de hadikfalviak!" Forrás: Bálinth Gyula, 1858., 60. szám, 3-4. p. 29. Bálinth Gyula Hadikfalván. Egy adalék a bukovinai magyarok segítőkészségéről, önérzetességéről. 1858. „Hadikfalvának igen kellemes oldalfekvése van a radauczi úton, de népe legelhanyagoltabb, noha Istensegíísen is vannak még, kik a más ember csikaját jól megülik s átillannak Beszterczére, hol aztán szabad a vásár. Betekintettem az iskolába, de bár már délután 2 óra elmúlt volt, egy tanítványt sem találtam, lehet azonban, hogy későbben megjelentek. Az iskolaház elég csinos, csak hogy a tanító úr beteges (a) lábára. Minden felől azt hallom róla, hogy nagy csillagász, s látcsöve az üvegkancsó: beszél pedig a drótosok tökéletes dialektusával. Tisztelet a főnek, ha érdemekben őszül meg, s kímélet, ha nem, úgy is; de az igazságnak sincs palástja; szabadjon tehát itt megjegyeznem, hogy ezen közönség 25-28 év óta a szó teljes értelmében nélkülöz egy oly vezért, mely nélkül erkölcsi süllyedés kikerülhetetlen ... . . . megnéztem a templomot, mely államköltségen épült, mint szinte a papi lak is, mindkettő elég díszes épület, de a templomból (az) orgona még hiányzik. Folytatva utamat a falu között, láttam annak közepében egy nagy színt, tagos előtérrel, és két oldalán két sor hordóval, melyekből egy nyájas Iskariot mérget ód pénzért számos vendégeinek. A Szereth ép a falu alsó felében foly el, melyben már nagy vígan halásztak, s nem levén rajta híd - mondják -, hogy a falusiak nem régiben egy nagy úrnak szekerét, a vízbe sorompóul állva, átsegítették, s az oda nyújtott öt pengőt azon szókkal utasították vissza, hogy ők magyarok s nem pénzért tették." Forrás: Bálinth Gyula, 1858., 61. szám, 4. p. 30. Andrásfalva a leghaladóbb. Kiemelkedik a többi közül. 1858. ,,. . . Andrásfalva . . . Erről legtöbb jót írhatnék minden tekintetben, de méltányosabban ki nem fejezhetem magamat, mintha azt mondom, hogy Hadiknak merő ellentéte. Itt már láthatni csinosabb épületeket, több zsindelyes házat, galambbúgos, kötött kapukat, csűröket stb. Van temploma olyan, hogy ekkora közönségben párját kék keresni széles Magyarországban; és mindez azért van: mert van derék lelkésze. Ezen i. úr, óhajtásomra azonnal elvezetett az iskolába, hol mintegy 40-50 fiú és leány gyermek rögtönzött szigorlatot dicséretesen kiállta, majd különféle vallásos, később ártatlan világi dalokat énekeltek meglepő ügyességgel; van is ám két igen jeles, és mi több tiszta magyar tanító itt. Emlékezetre méltó továbbá a csinos ref. imaház és derék, művelt ref. magyar pap. Vajha minden községben ily rend, ily népoktatási buzgalom volna!" Forrás: Bálinth Gyula, 1858., 61. szám, 5. p.