Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

tűzni. W Bánffy emlékezéseiben azt írja, hogy ő már Ninciccsel előzetesen megegyezett, ezt azonban Pasié nem hagyta jóvá. Bírálja a Népszövetség Tanácsának a magatartását is. Bánffy bosszúból megbuktatta Jugoszlávia beválasztását a Népszövetség Tanácsába, mert a balti és dél-amerikai államok kiküldöttjei az ő befolyására Jugoszlávia ellen szavaztak.

115 Belgrád barátságtalan viselkedése valószínűleg a fölöslegesnek bizonyult jugoszláv mozgósítás (1921. október 24.—november 13.) következménye volt, mivel a nagyhatalmak erélyes beavatkozása miatt el kellett tekintenie a pécsi szénbányák tervezett megszállásától és a mozgósítási költségeket is magának kellett viselnie.

116 A déli határok kérdése egészen 1941. áprilisáig nem került többé szóba. JEGYZETEK 1 Vitéz Bernátsky Kornél ny. altábornagy: Élmények és meglátások 1914—1925. (Pro domo et mundo). (Budapest, 1926) 76-81. p. A Károlyi-kormány Bernátskyt 1918. december 20-án nyugdíjazta. 2 Földes Péfer; A túlsó partról. (Bo., 1959.) 303-304. p. 3 Néhai Lengyel László, a 11-es Forradalmi Katonatanács tagjának a szerzőhöz intézett levelében cáfolja a Tormay Cécile „Bujdosó könyv"-ében is átvett mendemondát, hogy Csernyák százados rendfokozat nélküli egyenruhában jelent volna meq Franchet d'Esperey előtt. Ezt megerősíti dr. Simor (Schubert) Ágoston is, aki a Katonatanács képviseletében szintén jelen volt. 4 Dr. Révay József: Gömbös Gyula élete és politikája. (Bp., 1934.) 100-109. p. 5 Hogyan került szerb kézre Muraköz? = Magyarság, 1932. március 13. 6 Ullein-Reviczky Antal: A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természete. (Pécs, 1943) 98. p. 7 Rövidítve idézve ex: Kővágó László: A magyarországi délszlávok 1918-1919. (Bp., 1964) 137—138. p. Doberdói Breit József altábornagy és Rubint Dezső tábornok későbbi dátumokat közölnek: Részletezéseik szerint Nagykanizsáról Murakeresztúrra egy-egy századot Szombathelyről Alsólendvára pedig két lövész- és egy géppuskás századot, Muraszombatra pedig csak egy századot küldtek volna. Valószínű, hogy az Alsólendvára szánt zömöt talán a nagykanizsai határvédelmi parancsnok szóbelileg Alsólendva helyett Muraszombatra irányította. 8 Kerekess József vezérezredes: Magyarország forradalmi harcai. (Az 1918/19. évi hadműveletek katonai története), I. kötet, 81, p. (Kézirat a budapesti Hadtörténelmi Levéltárban.) 9 Dr. Erwin Steinbock: Der Kärntner Abwehrkampf. (In: Die Nachkriegszeit 1918-1922 (Wien, 1973) 54-55. p. 10 Mindkét határozat szövegét közli Kővágó László 249-250. p. szerb forrásból fordítva, Gergely Ferenc—Kőhegyi Mihály: Pécs—Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918— 1921 között. (Baja, 1974) 144-145. p. az elnökök és jegyzők neveivel plakát alapján; Knézy Lehel dr.: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt. (1918-1921.) Történelmi feljegyzések. (Baja, 1943) 57-58. p. 11 Dr. Horváth Kázmér: Délbaranya és a trianoni békeszerződés revíziója. (Pécs, 1932) 18—19. p.; Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. Emlékezések a pécsi munkásmozgalomról. (Pécs, 1957) 218-224. p. A néphatározat teljes szövegét is közli. Hajdú és Horváth Pandurovics Lászlót és Rajics Szvetozárt ír. Megfelelő hivatkozással közli, hogy a szerb kormány 1918. december 1-én az egész megszállt Bácska-Bánátot és Baranyát annektálta. 12 Hajdú 231-232. p. 13 Nendtvich Andor polgármester panasza 1919. január 30-án a pécsi szerb megszálló csapatok parancsnokához. = Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Nendtvich Andor hagyatéka, kutatómunkám idejében még rendezetlen. (A továbbiakban : Nendtvich-hagyaték.) 14 Ugyanott. A „Monsieul le Général Commandant l'Armée de Hongrie à Belgrade" címzésű levél dátum nélkül, tehát nyilvánvalóan fogalmazvány. A hagyatékban van Nendtvichnek egy, a békekonferencia elnökéhez, Georges Clemenceauhoz intézett levele is. 15 Zsadányi Oszkár ,,A felszabadulás aranykönyve" (Pécs, 1931) c. kiadványban említett túlkapásokat azonban Hajdú Gyula könyvének, elsősorban a IX. fejezetnek az adatai alátámasztják. A szerb városparancsnok elutasító válaszával tehetetlenségét akarta leplezni. 5Ó8