Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában

a „bizonytalan" nemesek - meglehetősen magas — száma is alátámasztja. A létszám megállapításánál a baranyavári összeírás említett hiányosságai miatt kényszerültünk becslésekre. 48 Az életkor a felkelési kötelezettség szempontjából meghatározó volt. Az előírás szerint a hadkötelezettség a 18-55 év közöttiekre terjedt ki; az e korosztályba tartozók a megyében 443-an voltak. E szám és a törvény mentesítő kitételei ismeretében Baranya 220 főnyi kontingense a nemesség magas részvételi arányáról tanúskodik az utolsó nemesi felkelésben. E tendencia helytállóságát további megyei kutatások 'gazolhatják vagy cáfolhatják. A törvényben alaposan taglalt mentesítést körülmények (180: 2. tc. 7. §) figyelembe nem vétele azonban könnyen téves következtetésekre vezetheti az összeírások faggatóit. Erre példa Kávássy Sándor: Fegyverben a magyar nemesség. História, 1984. (VI. évf.) 5—6. 29— 31. p. 49 Az 1784. évi népszámlálás járásonkénti kimutatása (Id.: 29. sz. jegyzet) szembeötlően többet mutat több járás esetében is. E többlet főként két okból adódik; egyrészt az összeírok nem rendelkezhettek olyan helyismerettel, mint a szolgabírák, másrészt a bizonytalan jogállásúakan kívül feltehetőleg a nem nemesi uradalmi tisztek is szerepelnek a „General Conscriptionban". Ezt a feltevést támasztja alá az 1792-es rendkívüli hadisegély kivetési lajstrom is. 50 Vö. 29. sz. jegyz. százalékos kimutatásával. 51 Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1946. 326-327. p. 32 Körük bővülésére és számukra Magyar történelmi fogalomgyűjtemény. (Szerk.: Bán Péter) Eger, 1980. I. 347-348. p. és Pálmány: i. m. 1984. 49. p. 53 Ld.: I. sz. függ. 54 Cathalogus Dom'niorum Gremialium Nobilium A(nno) 1810. Bm. L. IV. 3. c. Nemesi lajstromok. 2. ö. 138. (Id. II. sz. függ.). 55 E kimutatás (Id. III. sz. függ.) — a szentkirályi kurialistákat kivéve — felöleli a megye nemességét. A táblázatban fel nem tüntetett állami, megyei ill. uradalmi tisztviselők aránya." 66:56. 56 Ld. IV. sz. függ. 57 Az 1723, 1733, 1735. évi vételekkel (Rindsmaul gróftól, ill. a Kamarától) kerül a család kezére: Mindszent, Gyümölcsény, Tormás, Szatina, Bikal, Ivány, Révfalu, Egyedfa, Szentgyörgy, Szentmárton, Szentkatalin és Kishajmás. A Pécsi székeskáptalan Hiteleshelyi levéltárának vonatkozó iratai alapján közli Szaszkó: i. m. 214. p. 1741-ben a következő községek voltak a család kezén: Bikal, Marócza, Szalatnak, Köblény, Tormás, Mindszent, Ivány, Gyümölcsény, Szatina, Szentkatalin, Hajmás. Bm. L. IV. 5. Baranya vármegye Permanens Dep. iratai. 2. Repartitio Insurrectionis. 1741. — Az 1752. évi háziadó összeírás - Kishajmást kivéve — a felsoroltakon túl még Oroszlót is tartalmazza. Szaszkó: i. m. 215. p. — Az úrbérrendezés kimutatása is ezt tartalmazza, ld. Felhő: i, m. 76-92. p.; ez annál különösebb, mivel 1763-ban a fiúsított Horváth lányok osztozásakor megkapták Bükkösdöt, Gyűrűfűt, valamint Szentlélek és Ratkóca pusztákat. A megállapodás — Bm. L. Jeszenszky cs. Levéltára 1. családi iratok. No. 18. - teljes szövegét közli Szaszkó: i. m. 171-173. p. - 1787-ben 18 községben 31 592 hold birtoka volt a Petrovszkyaknak, s ezzel ők voltak a megye legnagyobb középbirtokosai. Ld. Pálfy: i. m. 985. p. 58 Példákat hoz Szaszkó: i. m. 215. p. 59 A család birtokpereit és az ellenfeleket Id. Bm. L. IV. Elenchus Protestotianum. 153. 60 Andretzky József: Baranya vármegye nemesei. Pécs, 1909. 55. p., valamint fiainak (Lajos, Imre, Károly) bizonyságlevele. Pécs, 1842. márc. 16. Bm. L. kgy. i. 1063/1842. 61 A közbirtokosságról legújabban Kállay István: A nemesi közbirtokosság. Levéltári közlemények 1983. 1-2. 101-147. p. 62 Adatainkat a felhasznált összeírásokból, illetve az 1848. évi állapotot Ruzsás művéből (i. m. 212. p.) nyertük. 63 Ld. III. sz. függ. G4 Osváth Gyula: A vármegyei autonómia kifejlődése és a vármegyei tisztviselők jogállása 1848-ig. Rimaszombat, 1912. 77-78. p. 65 Ruzsás: i. m. 29. p. 66 Közli Németh B.: i. m. 548. p. 67 E döntés következményeként csaknem negyed századig a „független" középbirtokosok közül kerülnek ki az alispánok. Passardi János (1718-1723), Pefrovszícy József (1723-1736) és Horváth Dániel (1736-1742) működését követően — ez sem lehet véletlen - egészen 1786-ig birtoktalanok ülnek az alispáni székben; ez alól csupán az egy évig (1760-1761) helyetteskedö Kardos János kivétel. A többiek: Fribeisz Ádám (1742-1750), Hersching János