Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: A palotabozsoki parasztok lázadása 1766 novemberében

kat. A riasztó lövéseket sortűz, majd roham követte. Tizenkét ember meghalt. A parasztok vezetőit elfogták és halálra, vagy súlyos börtönre ítélték. Köztük volt a bólyi ítélethirdetés leírásainál említett Pápai János, aikit akkor a királynőhöz akartak küldeni. Az ítéletet nem 'hajtották végre. Rá egy évre, 1767. szeptember 10-én a királyi tanács amnesztiájával mindnyájukat szabadon engedték.'

57 A siklósi véres események és az utána beállott csend bátorították fel a vármegye közgyűlését arra a 'már említett állásfoglalásra, amit 1766. novemberében, de még 1767. februárjában Is kinyilvánított. Szűklátókörűén még ,mindiig azt hitték, hogy a Siklóson összegyűlt parasztok leveretése az uralkodó katonáival egyben ítélethirdetés is volt az úrbéri perükben. Az erőszak alkalmazásának a szükségessége pedig csak arról győzte meg Mária Teréziát, hogy az úrbéri ügyeket már nem lehet az úriszék és a vármegyei törvényszékek szintjén rendezni. A jó uralkodóban még bízó parasztok izzó hangulata viszont a mindenre kiterjedő úrbéri rendelet mielőbbi kiadását sürgette. A siklósi lövéseik után a parasztok hazaszéledtdk. Megtudták, hogy a királynő a sorsukon akar ugyan javítani, de a már szinte teljes szabadságukat, amit a robot megszüntetése, a kilenced esetleg a tized és a kisebb szolgáltatások eltörlése jelentene, nem akarja. A földesurak és az ő érdekeiket szolgáló vármegyék a bólyihoz hasonló ítélethirdetésekkel a Királyi Bizottságokat és az uralkodót igyekeztek kész helyzet elé állítani. Ezek a mérsékelt engediményekkel kecsegtető helyi akciók a parasztokat sem tévesztették meg, sőt az utolsó, amit 1766. szeptemberében Siklóson akartak megrendezni már több uradalom népét megmozgató nyílt lázadást váltott ki. Baranyában több ítélethirdetést ezután már nem kezdeményeztek. A parasztok sem akartak bajkeverők lenni a vizsgálat ideje alatt, de nem is visszakoztak. A baranyai uradalmakban a Királyi Bizottság Balogh János vezetésével tovább vizsgálta a korábban kialakult úrbéri viszonyokat. A vármegye a vizsgálatok befejezéséig és az uralkodó állásfoglalásáig nem is mert a csendben ellenálló parasztokhoz nyúlni, de ereje sem volt hozzá, mert az idevezényelt (katonai erősítéssel nem rendelkezett szabadon. Tudta azt is, hogy Mária Terézia rosszalná a helyzet tovább élezését. A palotabozsoki lázadás előzményei Ebben a helyzetben a pécsváradi uradalom népe is ügyelt és várt. Robotba nem mentek, a kilencedet és az apát-földesúrnak járó tizedet behordták ugyan az uradalom szérűjére, de nem csépelték ki. A nyár elején szénát, a végén sarjút már nem kaszáltak az uradalomnak, abból már a gazdatisztek sem íkapták meg a járandóságukat. Nyíltan nem szervezkedtek, de a községeikben a radikális követeléseiket hangoztatok továbbra is meg tudták őrizni vezető szerepüket és széles tömegekre támaszkodtak. A siklósi kínvallatásokról és az ítéletekről tudtak. A nyílt ellentéteket kerülték már és, ha ellenkeztek is, elfogadható okot kerestek rá, mert nem akartak összeütközni sem az uradalommal, sem a vármegyével. Ekkor egy feljelentés érkezett a vármegyéhez a pécsváradi uradalom központjából. A feljelentést tulajdonképpen az uradalom palotabozsoki kerületének a tiszttartója tette, akinek a székhelyén és az azzal szomszédos Véménd községben a parasztok a robotot és több szolgáltatást megtagadták és összejöveteleket is tartottak. Mielőtt a jelentés további sorsára rátérnénk, röviden ismertetjük azokat az ada-