Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Borsy Károly: Szodói Nagy Benjamnin pécsi nyomdász szabad sajtos tevékenységének megtorlása 1849-ben

Nagy Benjamin az 1848. március 15-ét követő események során a nyomda adottságaival lelkesen állt a szabadság eszmék szolgálatára. A Lyceum nyomdát nem kellett lefoglalni a sajtószabadság nevében s a pécsi „márciusi ifjak" hamarosan teret találtak gondolataik közlésére. A pesti események hírének Pécsre érkeztét követően nagy mennyiségben készültek a megye és a város hatóságainak plakátjai. Ami viszont a lelkesedés igazi visszhangját juttatta kifejezésre, az a Neuwirth Ernő Adolf szerkesztésében már április 5-én megindult — ugyan német nyelvű, de magyar érzelmű — Press-freie Flugblätter, mely címét május 12-től Fünfkirchner Zeitungra változtatta. A lap május 31-től Pécsi Tárogató címen magyar nyelvű mellékletet is adott, mely a főlappal együtt a Nagy Benjamin vezetése alatt működő Lyceum nyomdában készült.

0 A korábban elmondottakból már kitűnt, hogy a Lyceum nyomda katolikus, püspöki intézményhez, a Lyceum-alapítványhoz tartozott. Mindenkori közvetlen igazgatója a jogakadémia paptanáraiból, illetve a kanonoki testületből került ki. Azt is tudjuk, hogy ezek a többnyire idősebb, konzervativizmussal, kritikátlan tekintélytisztelettel átitatott öregurak nem lelkesedtek egyértelműen a magyar szabadságeszmékért, amelyek élén ráadásul egy protestáns Kossuth és vele egy hitű Petőfi állt. S nem volt oly távoli a francia forradalom eseményeinek emléke sem, — így az ő szemszögükből érthetően — nem túlságosan örültek az eszmék pécsi terjedésének. Mindebből következően nagyon valószínű, hogy Nagy Benjamin tevékenységét sem nézték jó szemmel. Közvetlenül ellene nem léphettek fel, mert tarthattak attól, hogy helyette esetleg még radikálisabbak vennék birtokba a nyomdát, hisz az akadémia tanuló ifjúságának nagy része nemzetőrnek jelentkezett. Vártak. A pécsi-baranyai események hullámzása adott időnként lehetőséget arra, hogy különféle revizori-ellenőrzési jegyzőkönyvekkel gyűjtsék az adatokat Nagy Benjamin ellen, hogy „mikor eljön az ideje", véget vethessenek — szerintük kárhozatos — tevékenységének. Arra viszont mindig ügyeltek, hogy „intézkedésük" ne a nyilvánosság előtt történjék, hanem az alapítvány bizalmas, belső ügye maradjon. No, de ne vágjunk a dolgok elébe . . . • A Lyceum nyomda termékei, melyek Nagy Benjamin munkássága alatt készültek — nyugodtan mondhatjuk — igazolták Szepesy bizalmát. Szép, ízléses tipográfia, tiszta nyomás, éles metszésű, újnak ható betűk egyképpen bizonyítják a nyomda gondos, avatott szakmai vezetését. Ezért hatott aztán meglepetésszerűen, mikor egy forrásban ezt olvastam: „Nagy Benjamin nyomós okoknál fogva állásától elmozdíttatván ..." — s a jegyzetben utalás a Lyceum-alapítvány gazdasági bizottságának ülésére.

10 Hosszas kutatás után sikerült rábukkanni ezen ülés jegyzőkönyvére, amelyből azonban nem csupán az elbocsátás közvetlen oka derült ki, hanem az is, hogy ez az aktus csak pontot tett egy folyamat végére. Az előtalált, különösen az 1848-49. évi Lyceum nyomdai iratok, számadások felülvizsgálatáról szóló jegyzőkönyvek és az azokra Nagy Benjámintól származó válaszok többszörösen visszatérő témája a számadások néha rendszertelen, késedelmes vezetése. A revizorok sohasem bukkantak olyan szabálytalanságra, amely azt mutatta, hogy Nagy megkárosította volna a nyomdát, vagy éppen sikkasztott volna, inkább csak alaki jellegű kifogásokat tettek. Ezeket Nagy többnyire a sok munkájával, elfoglaltságával védte ki, - ám úgy tűnik, hogy „valahol — valakik"