Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Vargha Dezső: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez 1902-1949

fél négykor gördült be az állomásra. A város hivatalos vezetőségén kívül megjelent többek között a városi dalárda, az Iparos Daloskör, a Filharmónia Kör, s nagyon sokan a város lakói közül. A kedves pécsi vendégeket a ,,Sas" szállóban helyezték el. Az elhelyezkedés után, vendéglátóikkal együtt kivonultak a Nyizsnyai szoborhoz, hol a kórus képviseletében Vende Ernő koszorúzott. Az esti, nagysikerű hangverseny után terített asztalok mellett ismerkedtek egymással, majd a jó hangulatú vacsorát követően tánc következett, hajnalig. Az énekkar tagjai a délelőtti vonattal utaztak haza, magukkal vive a szép emlékeken kívül az egész város szeretetét és megbecsülését. . ."

2 A dalkört a város hivatalos vezetése, magas egyházi és hivatali személyiségek, de befolyásos intézmények és személyek is támogatták. Az 1906-os adományozók között szerepel a városi főispán, gr. Zichy Gyula püspök 200-200 forinttal (a püspök utóbb még 100 forintot adott), egy „Anonymus" 200 forinttal, valamint az Izraelita Hitközség 50 forinttal (ez utóbbit az egri út költségeire).

113 Ebben az évben lépett be az alapító tagok sorába a Dunántúli Bank RT. vezérigazgatója és az Izraelita Hitközség, 5000-5000 korona felajánlott belépti díjjal. Köves Gusztáv kereskedő úgy segített az anyagi helyzeten, hogy egy 806 koronás számla kifizetésétől eltekintett.

114 A városi tanács minden évben határozatot hozott az egyesület támogatásáról, ennek ellenére sokszor küzdöttek anyagi gondokkal. A vendégszerepléseket, a dalosversenyen való részvételeket a befolyt támogatás összegéből, valamint a tagok egyéni hozzájárulásaiból fedezték. Mégsem haszontalan megemlíteni ezt a jelenséget, mert, ha a gyakorlat később más volt is, az egyesület mindig arra volt utalva, hogy összeszedje azt a pénzt, amely a zavartalan működéshez szükséges. Erről tanúskodik az a határozat, amelyet az 1910. október 19-i választmányi ülés hozott. Az egyesület jelenleg nincs abban az anyagi helyzetben, hogy az év utolsó, alapszabályszerű hangversenyén a pártoló tagoknak kedvezményt adjon! Nagyon sok, nyomdailag készített műsoron rajta volt ez a megjegyzés: „Felülfizetéseket köszönettel fogadunk és hírlapi lag nyugtázzuk!" A korabeli újságok sűrűn közölték az adományozók neveit. A pénztáros kötelességei közé tartozott az is, hogy az éves közgyűlésen, később negyedévenként a választmányi üléseken is, beszámoljon az anyagi helyzet állásáról. Példaként aljon itt néhány év fontosabb adata: 1905- ben: Bevétel: 5 737,55 korona Kiadás: 5 441,11 korona 1906- ban: Bevétel: 5 948,54 korona Kiadás: 5 831,89 korona 1913-ban: Bevétel: 3 049,48 korona Kiadás: 2 961,72 korona összvagyon 1913-ban: 11917,55 korona Teher: 3 874,34 korona 1920-ban: Pénztári forgalom 30 840,41 korona, maradvány 111,79 korona. Tiszta vagyon: 33 449,04 korona.

115 Az 1929-es fölmérés szerint az egyesületnek 52 tagja volt, foglalkozásuk szerint jobbára köz- és magántisztviselők. A szólamok szerinti megoszlás a következő volt: Tenor I. - 11 fő, Tenor II. - 12 fő, Basszus I. - 16 fő, Basszus II. - 13 fő. A „Megjegyzés" rovatban a következők szerepelnek: „A tagokat képező tisztviselők nyomott anyagi helyzete és a súlyos gazdasági viszonyok miatt az egyesület további fenntartása csak állami vagy városi anyagi támogatással lehetséges."'"' Le kell szögezni, hogy ez a megállapítás nem mindenben érvényes. Talán azért jelentik a minisztériumnak köztisztviselői jellegűnek a tagságot, hogy legyen indokuk