Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

kétszeresből 144 12/20, és rozsból 66 14/20 keresztet. E kimutatás szerint a folyó gazdasági évben zabtermelés csak a vajszlói urbáriális földeken folyt. Tudjuk azonban, hogy ugyanebben az évben, bérelt földön termelt zab után Vajszlón 2, Hídvégen 8, Páprádon 1 és Sámodon 23 termelő fizetett kilencedet. Ugyanígy vagyunk a kukoricával is. Az urbáriális föld termését itt a bérelt majorsági földek termésével pótolták a töredéktelkesek és a zsellérek. Vajszlón pl. az urbáriális földön 1478 2/6 mérő kukoricát termeltek a fenti évben a jobbágyok, de ugyanakkor 66 bérlő 1 — 1 holdat művelve a Nyesés nevű földön, 250 pozsonyi mérőt, 79 bérlő a Szalonta nevű területen 115 mérőt és 24 bérlő a Szénégetőben 33 6/8 mérő kukoricát termelt. A termelésnek ezt a módját, amikor a község a fővállalkozó és tőle bérelnek egyenlő arányban földet a jobbágyok, mindenekelőtt Vajszlón találjuk meg. A többi községben inkább egyéni vállalkozások fordulnak elő. Jelentős mennyiségű a répatermeiés is a paraszti gazdaságokban. Vajszlón például 1395, Sámodon 131, Hídvégen 97 mérő répa termett ebben az évben. Részben a maguk, részben pedig az uradalmi személyzet szükségletei miatt termelnek a jobbágyok babot, lencsét, hajdinát is és különösen sok káposztát, amely úgy látszik, nagyon szereti az itteni földeket. Az adott évben Hídvégen 6741, Sámodon 2394 fejet számoltak össze ebből a kedvelt növényből a kilencedelők.

1

'""' Szólani kellene még a fontos szerepet játszó kender és len termeléséről is, de ha ezek adták is századokon át a ruházkodás alapanyagát nők és férfiak számára, a dézsmálás gyakorlata és nyilvántartása annyiszor változott, hogy a termelt mennyiségnek még a megbecsülésére sem vállalkozhatunk. Itt van még a híres szilvatermelés is, amelyből ,,a' szlavóniaihoz hasonló szlivovitza főzetik", és egy másik informátorunk azt állítja, hogy ,,. . . a' Szilvóriumot a' paraszt, házi-tselédjével maga el emészti". Miért ne hinnénk abban, hogy ez a sommás megállapítás az uradalom jobbágyaira is vonatkozik?

186 b) Az állattartás Az állattartás fontosságát ebben az erdős-mocsaras tájban minden néprajzi és történelmi feldolgozás kiemelte, mindenkor szembeállítva a szántók viszonylag csekély voltát a bőfűvű rétekkel. Felidézik a szürke magyar marhákból álló anyagulát, három bikájával, 200 marhájával, az ökrök, tinók, borjak külön csordáit, a pásztorok, pulik, tüskeállások világiát, a hasig érő füvet, a bővizű kutakat... Mindez igaz. 1833-ban egy 38 telkes jobbágynak Besencén volt 2 pár tinója, 2 tehene, 1 pár iova, 1 üszője, két öreg göbéje, 8 süldője, 12 malaca.

187 Jelentős állomány! — Az állattartás kiemelt fonlosságát uroda.min/ akói is érzik: ,, ..egész életünk módja egyedül a Földművelésben és ahhoz szükséges baromtartásban áll, amellybül veszszük kenyerünket ... és pótoljuk adónkat".

188 Külföldiek csodálják, a helybeli források egyszerűen rögzítik a 18—19. század fordulóján már romantikusnak ható félrideg állattartás tényeit. „Néhány csordát szabadon hagynak a nagy legelőkön, itt a teheneket nem is fejik, nem is tartják istállóban" — írja egy átutazó német arisztokrata. A marháknak a legelőkön a gulyások aklokat, a kanászok meg az erdőkben a sertéseknek szállásokat ütöttek össze, tudósít bennünket Hidvég és Besence legelőbérleti szerződése.

189 Mindez ősinek tűnő állapotot jelez, de ez az állapot nem mozdulatlan. Változásaihoz figyelemmel kell lennünk az uradalom gazdaságpolitikájára, amely a 18. század végétől tudatosan szorítja összébb az ősi állattartás lehetőségeit. Pásztorok, pásztorfogadások korábban is estek, de az 1799. évi reguláció után válik egyszerre szükségessé a birtok falvaiban a pásztorházak helyrehozása, építése. 1803-ban Hidvég kért fát új csordásház építéséhez az elrongyollott régi helyett, hogy