Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL - Vargha Dezső: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez 1902-1949

ADATOK A PÉCSI DALÁRDA TÖRTÉNETÉHEZ 1902-1949' VARGHA DEZSŐ A hazai dalosélet a 20. század első évtizedeiben A magyarországi dalosmozgalom ebben a korban a változatlanság és az elöregedés korszakát élte. Az a stílus, az a szemlélet, amely az előző század utolsó harmadában érte el virágkorát, lassan, de biztosan korszerűtlenné avult, egyre sürgetőbbé vált a magyarországi dalosmozgalom sürgős felfrissítése, az új eszmék, stílusok térhódítása. Mindjárt az évszázad legelején, már 1906-ban megíródott az a doktori disszertáció, amelyhez fogható jelentőségűt sem azóta, sem azelőtt nem írtak még a magyar zene történetében. Az egy évvel előbb tett csallóközi népdalgyűjtő körútja alkalmával gyűjtött anyagot Kodály ,,A magyar népdal strófaszerkezete" című művében adta közre, ráirányítva Bartók figyelmét is erre az útra, haláláig tartó baráti-művészi kapcsolatot elindítva kettőjük között. Felismerték a magyar népzene jelentőságét, zeneművészetük központi tényezője lett a magyar népzene, a pentatónia. Ablakot tártak a modern külföldi zenei törekvések előtt, megismerkedtek Debussy és a francia Hatok, Schoenberg, Stravinsky és mások művészetével.

2 A század első évtizedeiben olyan korszakot meghatározó műveket alkottak, mint a Kodály által, a népi formanyelv felhasználásával írt I. vonósnégyes (1908-09.), — amely a „Lement a nap a maga járásán" című népdal dallamára épült — a „Cselló-zongora szonáta" (1910) — meiynek I. tételében székely népballadák ha igja szól —, a híres Psalmus Hungaricus (1923), a Székelyfonó (1924), a Háry János (1926), vagy a Bartó

(

k által komponált „Tíz könnyű zongoradarab", a „Tizennégy bagatell", a „Gyermekeknek" (1908-1909), a „Kékszakállú herceg vára" (1911), „A felből faragott királyfi" (1914-16), „A csodálatos mandarin" (1918-1919), és más művek.' Követőik, majd később a tanítványaik munkássága nyomán újjászületett a hazai kórusmozgalom/' Az alapot maga Kodály adta meg, elméleti munkásságával. Leszögezte: ,,A magyar zene is: minél mélyebben bocsátja gyökereit a magyar lélek talajába, annál magasabbra nő a koronája, annál tovább él . . . "' Elemi erővel támadja korának énekstílusát, amely az értéktelen külhonit átveszi, az új törekvésekkel szemben pedig elutasító. "A magyar karéneklésnek, hogy igazi érték lehessen a nemzeti életben egyrészt magyarabbá, másrészt művészibbé kell válnia . . . Haljon meg a Liedertafel, főnixként támadjon új életre, mint magyar vegyeskar, a teljes élet képe, a teljes művészet tolmácsa."'

1 A megvalósulás útját a következőkben látja : 1. A „mindenható" férfikar helyett vegyeskarra való áttérés,