Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)
TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből
A Művészeti Év programjának érdekes színfoltja lehetett a Népművészeti Kiállítás, a Néprajzi Múzeum igazgatója, dr. Domanovszky György rendezésében. A kiállítás főleg a magyar népmú/észet. egyik legérdekesebb ágával, a dunántúli gazdag pásztorfaragással foglalkozott. A kiállított pásztorművészeti tárgyak java Somogy, Zala, Veszprém és Baranya, valamint a felvidéki Nógrád, Gömör és Heves megyék népi művészetét mutatta be. A kalotaszegi cifraszűrök, a bőrből készült cifrasubák és ködmönök az erdélyi jellegzetes népi ruhadarabokkal együtt azt illusztrálták, hogy Kelet- és Nyugat-Európa kulturális hatásai hazánkban találkoztak. Az Építőművészeti Kiállítás — amelynek összeállítója dr. Bierbauer Virgil volt — négy város és egy falu jellegzetes ősi építészetérői adott képet. A népi építőkészség művészi megvalósulását, az ún. székely tornyok építését is bemutatta ez a kiállítás. Érdekes, hogy székely tornyoknak nevezték azokat a művészettörténetileg nagy jelentőségű építményeket, amelyek megalkotásakor a híres magyar ácsok megmutatták, hogyan lehet Nyugat-Európában kőből épült toronyformát fából újjáalakítva, magyaros formákkal megújítva kivitelezni — noha elterjedésük igazi területe nem Erdély, hanem sokkal inkább Kalotaszeg, Szatmár, Borsod és Gömör megye, Karcag és Jászberény. Az 1940-es években még sértetlenül állt az a néhány száz ötágú ún. fiatornyos magyar torony, amely népi építészetünk kincsei közé tartozott. A Fényképművészeti Kiállításon változatos témák szerepeltek. A csendé'eúépektől a figurális képekig a művészi fotók gazdag sorozata váltakozott. A Művészeti Év programjának zenei anyagát a Budapesti Operaház zenekarából alakult Filharmóniai Társaság szolgáltatta, amely 1943-ban ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját. 5 " A 90 esztendős, gazdag múltú Filharmóniai Társaság erdélyi ünnepi szereplése valóságos diadalút volt. Hangulatában és hatásában leginkább az 1923-ban Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulója alkalmából rendezett díszhangversenyére emlékeztet, amelyen Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának, Bertók Béla Táncszvitjének és Dohnányi Ernő ünnepi nyitányának szárnyaló dallamai hozták lázba a hallgatóságot. A Filharmóniai Társaság zenekara a székelyföldi program során jórészt Beethoven, Liszt és Csajkovszkij műveket mutatott be. Legnagyobb sikereinek egyikét viszont az új magyar zene megalkotójának, Kodály Zoltánnak köszönhette. A társaság önálló Kodály-esten szólaltatta meg a Székely keserves mély bánattal telített, viharzó szenvedélyeket tolmácsoló dallamait, amelyekkel a székely sirató-énekek parlandói jelentek meg először a műzenében stilizált formában. A Balassa Bálint elfelejtett éneke „keserű hangon beszélt a magyarság évszázados szomorú sorsáról". A Szép könyörgés-ben istenes alázattal kér segítséget a fáradt lélek: „Halálomat inkább elhozd, Hogynem rutitsd orcámat". Az 1930-ban székely népdalokból komponált Marosszéki táncok, a Galántai Táncokkal egybefűzve a budapesti Operaházban és a Rómában aratott nagy siker után Marosvásárhelyen is forró lelkesedést hozott. A székely ihletésű zenei programot Bartók Béla Este a székelyeknél c. kis idillikus zeneképe tette teljessé, amely tilinkóval és furulyaszóval varázsolta a hallgatóság elé egy erdélyi este megfejthetetlen szépségét, meghitt hangulatát. A Művészeti Év irodalmi programjának felelős szerkesztője és összeállítója a Kemény Zsigmond Társaság főtitkára, Sényi László volt, aki a gondosan elkészített műsorfüzetben részletes tájékoztatót közölt az egyes irodalmi társaságok előadóiról és irodalmi programjárói,
