Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Andrásfalvy Bertalan: Nyugat-baranyai német telepesek történeti-néprajzi kérdései a levéltári források tükrében
fölénybe került a maradibb, ,,úri" illúziókkal töltekező magyar parasztokkal szemben. 29 Legszemléletesebben mutatja ezt be a szőlőterületek alakulásának vizsgálata magyar és német falvakban 1828 és 1873 között. A dohány árutermelés (melyet az előzőekben már bemutattunk) a múltszázad közepére már kifutott, vagyis nem biztosította a befektetett munka után elvárt hasznot. Az 1830-, 1840-es években nemvárt kedvező piaca támadt a bornak A lehetőséget felismerő német falvak néhány év alatt megsokszorozzák szőlőterületeiket. Szalatnakon pl. 209-szeres, Köblényben 143-szoros, Gödrén 105-szörös a növekedés, e falvak művelhető területének felét szőlővel ültetik be. Ugyanekkor a magyar falvakban alig növekszik a szőlő. A bor is hamar „kifut". Úgy látszik, az 1865-ös statisztika mutatja a maximumot, de körülbelül ekkor már ez sem biztosítja a lehető legjobb jövedelmet a Hegyháton. 1873-ra már a szőlők nagy részét kivágják, legnagyobb arányban éppen azok, melyek a legnagyobb arányban is növelték, hogy a szőlő helyett immár gabonát, elsősorban búzát termeljenek. A szőlők kivágása idején néhány magyar faluban nemcsak nem csökkentik a szőlőskerteket, hanem még kis mértékben tovább növelik. A két kultúra különbözősége itt mutatkozik meg legvilágosabban a számok tükrében. Nyilvánvaló, hogy telepes-német gazdasági teljesítmények mögött rendkívül kemény munkaerkölcs és szervezettség áll. Hol találhatunk erre levéltári, számokban megfogalmazott adatokat? Ez rövid áttekintésünk utolsó kérdése. A szóbeli, néprajzi módszerrel felgyújtott emlékezések alapján úgy gondoltam, hogy a korai gyermekmunka, az asszonyok bevonása a nehéz termelő mezőgazdasági munkába, feltétlenül hatással volt a népesség egészségi állapotára, testi fejlődésére. A 18. század közepétől kezdve világos, erree dolgozat keretében is utaltam, a magyar parasztság nagy része Baranyában és az ország nagy részén másutt is, születéskorlátozó, vagy mindenesetre lényegesen kevesebb a gyermekek száma a magyaroknál, s több a németeknél. A rendelkezésre álló különféle források vizsgálata, különösen ha a születések számát vizsgáljuk csak, számomra azt a kérdést vetették fel, hogy a német népesség számszerű előretörése a vizsgált területen nincsen arányban születési arányszámával. A sokgyermekes német családoknál nyilván többen haltak meg fiatal gyermek vagy csecsemő korban, mint a kevesebb gyermekű magyar családoknál. Néhány kísérletem ennek számszerű igazolására egyelőre még nem járt kellő sikerrel. Ezzel szemben a lakosság egészségi állapotáról jól tájékoztató katonai sorozási jegyzőkönyvek azt bizonyítják, hogy a besorozott német legények nagyobb százalékban nem váltak be, mint a magyarok, ez pedig megfelel a század elejére vonatkozóan emlékezésből is megrajzolt képnek. A német telepesek történeti-néprajzi kérdéseit csak egy szűkebb területen vizsgáltam; az együttélő magyar és német népcsoportok néprajzi jellemzőinek levéltári tükröződését kerestem és e jellemzőket csak az összehasonlítás során tudtam megfogalmazni, megrajzolni, összefüggésrendszerbe állítani. A szűkebb területen nyert eredmények bemutatása módszertani kísérletnek tekinthető a korszerű történeti-néprajzi módszer kialakítására, mellyel a magyarországi népcsoportok műveltségének történeti kérdéseit kutathatjuk. JEGYZETEK 1 Horváth J. Gyula — Timár György: XVI. századi dikális conscriptiók Baranya megyéről (1542, 1551, 1564). Baranyai Helytörténetírás 1972. Szerk.: Szita László. Pécs, 1973. 7—127. 1., és Györffy György: Az Árpád kori Magyarország történelmi földrajza. Bp. 1963. — adják Baranya régi településeire vonatkozó átfogó képet, további irodalom és források megjelölésével. 2 Weidlein János munkájában a megye keleti területének elpusztulását az itt áthúzódó EszékBudai hadiútra vezeti vissza. Ez önmagában ennek nem lehetett oka, mivel közvetlen mellékén pl. a Drávaszögben egy sor magyar falu átélte a török hódoltság korát (Laskó, Kopács, Csúza, stb.). Weidlen, Johann: Die Schwäbische Türkei. I. Beiträge zur ihrer Geschichte und Siedlungsgeographie. München. 1967. 45—47.1. A Rákóczi -kori ún. Rácjárások pusztításaira: Szita László:
