Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

VÁLOGATOTT DOKUMENTUMOK MOHÁCS VÁROS KAPITALIZMUSKORI TÖRTÉNETÉHEZ - Sándor László—Tegzes Ferenc: Válogatott levéltári források Mohács polgári kori történetéhez (1867-1944)

fiság példányképét és hazánk büszkeségét 90.ik éves születése napja alkalmából üdvözli, egyszersmind városunk díszpolgárává választja, egyik utcáját az ön halhatatlan nevéről Kossuth Lajos utcának nevezi el. Midőn a képviselőtestület megbízása alapján ezennel szerencsések vagyunk a Kormányzó Urat a fenti határozatról a legnagyobb tisztelettel és örömmel értesíteni, bátorkodunk egyszersmind felkérni arra, hogy a személye iránt táplált mély tiszteletünk és nagyrabecsülésünk e szerény jelét, mint zálogát fogadja annak, hogy mi bár mint egyszerű polgárok, az ön elévülhetetlen és örökbecsű érdemei iránt a leghálásb és törhetetlen hódolattal viseltetünk. Kívánjuk azért, hogy a Kormányzó Ur kit a sors kegye a hosszú élet és testi és szellemi épsége és üdesége fenntartása tekintetében már eddig is annyira megáldott, ezen testi és lelki rugékonyságában elérje még azon időt is, midőn láthassa, hogy — habár nem is az óhajtott legegyenesebb úton — jó csillagunk mégis oly irányban vezet, melyen hazánk végre is szabad, független és boldog lehet... s örömmel és megelégedéssel gondolhasson majd arra, hogy: ,,quarum pars magna fui" ... és így kibékülve vehessen búcsút azon hőnszeretett hazai földtől, melyért, ha élete minden percét is, de nem hiába áldozta fel . . .! Fogadja Kormányzó Úr városunk nevében a legmélyebb tiszteletünket! Az ég áldása kísérje lépteit! Kelt Mohácson, Mohács város Képviselőtestületének 1892.ik évi szeptember hó 13-án tartott rendes közgyűlésében. (Fogalmazvány) Bm. L. Mohács nagyközség képviselőtestületi ir. 188/1892. sz. 1893. november 16 Mohács város közönségének üdvözlő felirata Jókai Mórhoz írói munkásságának 50-ik évfordulója alkalmából Mélyen tisztelt Nagy Hazánkfia! Vannak pillanatok, melyekben a leggyakorlottabb toll is majdnem megtagadja szolgálatát, vagy legalább is igen gyenge eszköznek bizonyul be a legnemesebb érzelmek és gondolatok kifejezésére. Hát mi hogyan bízzunk a mi gyenge tollúnkban, mikor városunk képviselőtestületének határozatából az egész város közönsége nevében Téged nagy Hazánkfia emberöitőnyi írói pályafutásod után üdvözölni szerencsések vagyunk? Mert hát nagy ünnnepre készül Magyarország népe; országraszóló ünnep lesz az, midőn betöltve munkásságban és sikerekben gazdag írói pályádnak 50. évét a magyar nemzet rajongó szeretete homlokod köré fűzi a hálának, a tiszteletnek költői dicsőség halhatatlanságának koszorúját. Széles Magyarországon a Kárpátoktól az Adriáig a Lajtától a Vaskapuig, ahol csak Árpád zengzetes nyelvén beszélnek az ajkak, ahol csak igaz hazafiúi szeretettől dobog a szív! Téged magasztalnak, Téged dicsőítenek mindenütt és áldják a magyarok Istenét, ki Téged nekünk adott; áldják az isteni gondviselés jótékonyságát, mely híven megőrzi drága életedet a magyar haza, a magyar nemzet számára, mely megóvni engedi, hogy Téged a nagyot, a nagyok között a legnagyobbat kinek a szívét a legnemesebb érzelmek dobogtatják, kinek lángelméjéből szárnyat öltve száll ki ezernyi szebbnél szebb gondolat — Téged a magyar próza, a magyar elbeszélő irodalom megteremtőjét, a koszorús költőt még alkotó erőd teljességében üdvözölhet és ünnepelhet nemzeted. Mi is — kiknek lakóhelye hazai történelmünk két nagy eseményének színhelye