Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Taba István: Mohács ipara és kereskedelme 1786-ban

bocskorkészítő közül az egyiknek van szőlője, a másik kettő pedig csak vagyonából — szántóföldjéből és szőlőjéből — él. További háromnak is van vagyona, és közepesen él. A 9 jómódú bocskorkészítő pedig mind vagyontalan, kényelmes életüket csak mesterségük gyakorlásából származó jövedelmük biztosítja. Nem lehet összefüggést pontosan kimutatni a mesterség—vagyon és a jómód—szegénység között azért sem, mert a Leírás Mohácsra vonatkozó részének készítői (Lauró bizonyára nem egyedül végezte a munkát) nem tüntették fel a szőlők, szántóföldek és kaszálók nagyságát, amit más helyeken gyakran megtettek. A szentlőrinci járásban pl. megírják, hogy a monyorósdi kovácsnak 5/4, a bicsérdinek egy egész stb. telke van, de itt meg a neveket nem jegyzik fel. Pontosabb ezeknél Eszék — Garay József szolgabíró által készített — leírása. Ö legtöbbször pontosan felsorolja, hogy kinek hány hold szántóföld, hány kapás szőlő és hány kaszás rét van a birtokában. Az eszéki iparos polgárok ingatlanvagyonáról átlagot adni (hogy ebből a mohácsiakéra következtethessünk) nehéz, mert nagyságuk igen különböző. Általában 1—5 hold szántó és 1 — 10 kapás szőlő, de vannak az átlagtól kiugróan eltérő vagyonok is. A felső-eszéki Kovacsics Mátyás kovácsmesternek pl. 20 (!) kapás szőlője, 3 hold szántóföldje és 3 kaszás rétnyi vagyona van. A jómódú, közepes életszínvonalú, vagy szegény kategóriába sorolás szabályai és jövedelem-határai — mint említettük — ismeretlenek, de nagyjából valószínűleg mindenütt azonosak voltak, így megközelítőleges pontossággal meg lehet állapítani, milyen volt a mohácsi kézművesek életszínvonala tágabb környékbeli viszonylatban. Az összehasonlítás az ismert adatok alapján történik. Az összlétszámból a szentlőrinci járásban 37, Felső Eszéken 6, Mohácson 1 fő figyelmen kívül marad. A szentlőrinci járásban Felső-Eszéken Mohácson jól él 50 fő 43,5% 30 fő 26,1% 55 fő 34,3% közepesen él 38 fő 33,0% 63 fő 54,8% 75 fő 47,0% szegény 27 fő 23,5% 22 fő 19,1% 30 fő 18,70/0 összesen : 115 fő 100,0% 115 fő 100,0% 160 fő 100,0% Az összevetés azt mutatja, hogy a szegények mind a három helyen körülbelül azonos (23,5, 19,1 és 18,7%) arányban vannak, de Mohácson legkevesebben, a szentlőrinci járás 51 községében (a többiben nem volt iparos), tehát a falvakban, legtöbben. A két város — Mohács és Felső-Eszék — csaknem azonos aránya azt bizonyítja, hogy a városok iparosai jobban éltek, mint a falvaké, és vagyona is többnek volt. A jómódúak és közepesek közt külön-külön nagyobbak a különbségek, de ha a két fokozatot összesítjük, az eltérés a minimumra csökken, éspedig ugyanúgy mint az előbb, hogy ti. az 51 faluban 76,5, a két városban pedig 81-81% a két csoport aránya, ami tökéletesen logikus, mert a városi kézműveseknek sokkal több a megrendelőjük és nagyobb a piacuk, mint a falusiaknak. A 161 kézműves mesternek van 73 legénye és 35 inasa. Ha ezek számán keresztül akarunk következtetni a mohácsi ipar fejlettségére, határozottabb véleményt alkothatunk. Azt állapíthatjuk meg, hogy árutermelés terén fölötte áll ugyan — sőt jóval fölötte áll — a falusi iparnak, de fejlettebb városokétól, sőt az országos átlagtól is elmarad. Ez világosan kitűnik az alábbi összehasonlításból.

10