Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Mándoki László: Aradi vértanúk nótájáról

Véleményem szerint Lévay — ahogy összegyűjtött versei besorolásából kitűnik — 1855 után kezdett az aradi nap című költemény megfogalmazásához, s az első változatot 1861ben „NépdaF'-ként adta közre a biztonság okáért az imént idézett Honvédek könyvében, azonban elképzelhetetlen, hogy a nagyjából azonos közönségnek szánt, Tóth Kálmán szerkesztésében 1870-ben megjelent kötetben (A Honvédmenház könyve, Pest — 87—91. lapok) megkockáztatta volna a plágium vádját a (17 strófás) újabb változat közlésével, amely a korábbi (quasi népdal) továbbépítése — inkább azt kell vélnünk, hogy a kiegyezés után ezen újabb közléssel „adoptálta" a korábbi változatot is ! Erre az időre már kialakult az aradi tizenhárom vértanú (kegyeletből idézzük fel újra az október 6-i mártírok névsorát: DESSEWFFY Arisztid, LÁZÁR Vilmos, SCHWEIDEL József, KISS Ernő, PÖLTENBERG Ernő, TÖRÖK Ignác, LAHNER György, KNÉZICH Károly, NAGY-SÁNDOR József, LEININGEN-WESTERBURG Károly, AULICH Lajos, DAMJANICH János és VÉCSEY Károly) kultusza — hiszen az imént idézett kiadványt a szerkesztő Tóth Kálmán verse zárja (Kik voltak a honvédek?), melynek utolsó strófája így kezdődik: — Sa tizenhárom tábornok ki volt, Kiknek a képét árulják mostan itt ? — (A Honvédmenház könyve, 322. lap — a volt honvéd apa válaszol fia kérdéseire e méltatlanul feledésbe ment, sosem szavalt versben.) Úgy vélem — bár a népi igényeket kielégítő ponyvanyomtatványok, röplap-dalok (Flugblattlieder) katalógusa még mindig késik — bizonyosra vehetjük, hogy ezidőtájt, sőt, az 1850-es évek végétől forogtak közkézen nyomtatott, vagy kéziratos változatokban az aradi gyásznapot megéneklő (Lévay-)versek, hiszen a dallamok (a későbbi lejegyzések tanúsága szerint) készen voltak: Pálóczi Horváth Ádám 1813-as Ötödfélszáz énekek című gyűjteményének 37. (a Napóleon elleni háborúk időszakából való induló) dallamára éneklik ma is az aradi vértanúk nótáját!

8 (Lásd korábban közölt kottánkat is!). A jelenleg ismert első regisztrált ponyvaváltozat 1875-ből való,

9 azonban 1878-ból ismerünk olyan (nép)dalgyűjteményt — Bálás Gyula kézirata a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában (Növedéknapló 580/52) — melynek 22. (nyolc strófás) szövege előtt ez a megjegyzés áll: „Honvédkönyvből", a 23. szöveg pedig ugyanennek a dalnak tizenhárom strófás változata. A 22. szöveg megjegyzése tehát másolásra utal, mint számos egyéb adat is, melyeknek közlésétől eltekintek, hiszen hivatkozott tanulmányomban valamennyi általam ismert esetet felsoroltam. Minden esetre le kell szögeznem azt a tényt, hogy a folklór- és a ponyvaváltozatok viszonya még korántsem lezárt, a további kutatások egyik főiránya kell legyen. Térjünk vissza most a vizsgálat alapjául szolgáló bodai változatra. E tizennégy strófás szöveg szinte szó szerint megegyezik a ponyvaváltozatokkal, illetve az azokra visszavezethető folklór-redakcióval, kivéve az utolsó két sort, amely a 14. strófa refrénjeként szerepel Gertigné lejegyzésében : ez egy másik redakcióból került át szövegünkbe — mégpedig abból a Nagy Sándort külön versszakban megemlítő redakcióból, amelynek szövegét 1861-ben nyomtatták ki először a Honvédek könyve c. kiadványban! Persze, nagyon csínján kell bánni az olyan kijelentésekkel, hogy szinte szó szerint megegyezik — ugyanis (korábban kifejtett okokból) a kisebb-nagyobb szó- és soreltérések segítenek a redakciók egymáshoz való viszonyát megállapítani, s visznek végül közelebb az egész kérdéskör megoldásához. Korábbi tanulmányomhoz képest jócskán megszaporodott adataimat lásd a 4. képen (amely korábbi írásom 14. képének bővítése — a helynévjegyzékben csak az újabb lelőhelyeket sorolom fel): további terveimben szerepel az eddig fellelt szövegváltozatok lyukkártyás feldolgozása is, tekintettel arra, hogy a strófák felcserélődésében is megnyilvánuló