Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Mándoki László: Aradi vértanúk nótájáról

10 évvel megelőző „népdal"-t mutatott be, s ezzel — véleménye szerint — egyszer s mindenkorra megcáfolta Lévay szerzőségét. Tekintettel arra, hogy az általa feltárt adat csakugyan kiemelkedő fontosságú (őszintén örülök annak, hogy heves támadásaimmal sikerült kiprovokálnom, hogy Sándor István újra foglalkozzék e korábban oly nagy szeretettel művelt témájával !), az alábbiakban közlöm a teljes szöveget, ugyanis ez tekinthető a vértanúk nótája gyakran kontaminálódó szövegváltozatai korábban nem ismert, csak gyanított és (joggal !) feltételezett harmadik redakciójának ! Lássuk tehát az 186l-es ősszöveg betűhív másolatát: A tizenhárom magyar vértanú. Népdal. Jaj de szépen süt az őszi nap sugara, Az aradi vártömlöcznek ablakára! Szánja ezt tizenhárom hős magyar vitéz, Kí a tömlöcz fenekén a halálra kész ! Nyílik már a tömlöcz ajtajának zára, Jertek, jertek jó magyarok, a halálra! Nincs e földön számotokra több kegyelem, Belőletek egy-egy csillag lesz az egen; Uram fia, az ítélet: akasztófa, Mintha útonálló rablók lettünk volna, Mintha méltók sem volnánk mi egy lövésre, A mi katonát és férfit megilletne ! Nagy Sándor, derék, vitéz hős tábornokunk, őt nevezte legelőször a hatalom De vértanúnk szíve, a hős, feldobogott, Jó Damjanics keservesen imígy szólott : Jaj de boldog, kit először nevezének, Ki a halált legelőször öleli meg, De jaj annak, kit végsőre hagynak hátra Bajtársai szenvedését végig várja! (_150_ Damjanicsot hagyták végső vértanúnak, Hogy érezze súlyát, terhét a bosszúnak, Mert nem hódolt, mint a gyáva, az ellennek, Számtalanszor hátba verte ő kelmüket ! Megáll az akasztófának közelébe, Megöleli, megcsókolja keservébe; Isten hozott szabadságom keresztfája, Rajtad halok meg hazámért, nem hiába! Aradi vár ! aradi vár ! halál völgye, Híres nemes magyaroknak temetője, Viruljanak környékiden vérvirágok, Felejthetetlen, hogy legyen a haláluk.*